Csakhogy vegyuk eszre, hogy celjukban, megszolalasukban mennyire kulonbozik a felsorolt filmek.

A Gyuruk Ura deklaralt (es csoppet sem konnyen megvalosithato) celja, hogy vizualis kepet mutasson egy hatalmas, magikus vilagrol, ehhez nem kell tobb, mint tisztes iparosmunka es jo esztetikai erzek. Ezzel meg is volnank, feladat kipipalva, kesz. Itt a regeny tulajdonkeppen egy az egyben (nehany tipikusan hollywood-i klisetol eltekintve) jelenik meg, egyfajta kepi interpretacio ez.

A Tarkovszkij-fele Solaris ezzel szemben egeszen mas. Ott a film egyaltalan nem koveti a regeny tortenetet, az interpretacio intellektualisan tortenik. Ugy is mondhatnank, magasabb, muveszi szinten. Tarkovszkij tehat magasabbra tette a lecet es at is vitte. Gratulaljunk neki.

Amikor egy ilyen adaptacio rossz, annak harom okat latom (persze, lehet meg kismillio):

1. Abszolut mercevel nezve is tul alacsonyra tette az illeto a lecet. Egy szandekosan teljesen igenytelen mu, fuggetlenul a megvalositas sikeressegetol, rossz. Erre jo pelda mondjuk a Micimacko Disney-fele fortelmes atdolgozasa.

2. Az alkoto feltette a lecet valahova, majd leverte.

3. Az atdolgozott mu egyszeruen nem alkalmas arra, hogy az adott szinten adaptaljak. A Solarisbol nem lehet jo vizualis interpretaciot adni, mert elvesz belole minden. A Gyuruk Urabol lehetett. Szerintem a Dune alapregenye onmagaban is ket, nagyon elesen elhatarolhato reszre oszthato, egy mozgalmas, vizualis reszre, es egy repetativ, elmelkedore, ezert is van sok vita rola, hogy a Lynch-fele tisztan kepi interpretacio jo-e. Lynch tulajdonkeppen a regeny egyik felet filmesitette meg (nekem nincs afelol ketsegem, hogy siman meg tudta volna filmesiteni a masik felet is), errol van pusztan szo.

Na, most jol megaszontam :)