A magyar választópolgár általában klisékben gondolkodik.
Például egy magyar jobboldali szavazó szerint:
- az országban nagyon rosszul mennek a dolgok, az élet itt most csupa gyötrelem,
- az EU szükséges rossz, bár jobb volna nem belépni,
- Amerika gonosz, a globalizáció rossz,
- szolidárisnak kell lenni az iraki néppel,
- jelenleg Magyarországon korlátozzák a sajtószabadságot,
- a rendőrök brutálisan, "izraeli módszerekkel" verik az ellenzékieket,
- mindjárt itt az új népnyomorító Bokros-csomag,
- a Nemzeti Színház gyönyörű,
- legfontosabb múzeumunk a Terror Háza,
- nemzeti íróink Wass Albert és Márai, Kertész Imre Nobel-díja legalábbis megkérdőjelezhető stb.

Hasonlóképp egy magyar baloldali szavazó szerint:
- jó kezekben van az ország,
- az EU fontos és pozitív dolog,
- Amerika a barátunk és a szövetségesünk, a globalizáció közelebb hozza az embereket,
- az iraki diktátornak mennie kell,
- Magyarországon maximális sajtószabadság van,
- a rendőrség betartja a törvényes kereteket,
- szó nincs új Bokros-csomagról, az 1995-ös kényszerintézkedések nélkül pedig ma sokkal rosszabbul állnánk,
- a Nemzeti Színház csúnya,
- a Terror Háza egyike a sok múzeumnak, ráadásul egyoldalú,
- Wass Albert tehetsége megkérdőjelezhető, Márai liberális író, fura, hogy a jobboldal kisajátította, Kertészre büszkének kell lennünk stb.

(Ahogy ismerlek, Sarkany, mindjárt azzal jössz, hogy Te sehova nem sorolod be Magad, Te nem klisékben gondolkodsz :))