"Kínos lista
2003. március 20. 16:37

Stier Gábor
Ismét listán vagyunk. Olyanon, amelyet nézve az átlagember kínosan érzi magát. Miközben a világon milliók tüntetnek a békéért, s az ország lakosságának 92 százaléka helyteleníti Irak megtámadását, az amerikai külügyminiszter közzétette, hogy harminc ország, közte Magyarország csatlakozott az Egyesült Államokhoz Szaddám Huszein erővel történő megbuktatására.

Szikár tény ez, mégha itthon azt halljuk is a miniszterelnöktől egyfolytában, hogy a kormány békepárti. Tudomásul kell ezt vennünk, mégha kellemetlen is.

A világ Ausztráliával, Spanyolországgal, Olaszországgal és még egy sor, főképp csekély súlyú állammal együtt Amerika csatlósaként tart nyilván bennünket. Magánemberként így aztán érthetően rosszul érzem magam, amikor azt hallom, hogy az utóbbi idők legagresszívebb kormánya irányítja az Egyesült Államokat.

Olyan, amely saját céljait követve válságba sodorja a világ biztonságáért felelős szervezeteket, s kockára teszi a 21. század egyik legnagyobb kihívását jelentő terrorizmus elleni harcot is. Washington persze csak azt teszi, amit tennie kell. Rövid távon bármi áron igyekszik lendületet adni leült gazdaságának, miközben középtávú stratégiai érdekeit követve a világ ütőerére, a fogyóban lévő energiatartalékra szorítja a kezét. Teszi ezt addig, amíg hatalma korlátlan, s nem nő fel melléje Európa vagy Kína. Végül is, a világ egyetlen szuperhatalmáról van szó. No, de mit keresünk mi már megint itt?! A gyászos 20. század jut az ember eszébe, amikor háromszor is a világ jóérzésű többsége ellenében szegődött hazánk a háború oldalára.

A világ újrafelosztása folyik, s ehhez szánalmasan asszisztálunk. Szaddám Huszeint egy pillanatig sem védeném, ám morális megfontolások aligha állhatnak e nemzetközi jogot, az ENSZ alapszabályzatát felrúgó akció melletti kiállás mögött. Beszélhetünk a szövetségesi kötelezettségekről, de ez jelen esetben a légtér átengedésében lényegében kimerül. Ne törjük sokáig a fejünket, a dolgok logikája nagyon is egyszerű! A kormány lépéseit most is az igazodási kényszer vezérli. Nem javít e képen, hogy eközben a Fidesz is bele-beleragad külpolitikai kérdésekben ellenzéki szerepébe.

Senki sem kérte tehát Magyarországot, hogy harmadikként írja alá a nyolcak levelét, s az első sorokban álljon ki Amerika háborúja mellett. De ha már így alakult, azért nem lennénk ezzel sem egyedül. Velünk ellentétben azonban láthatóan mindenki tudja, hogy miért állt oda Washington mellé. A kísértés ugyanis, valljuk be, nagy volt. A BT-tagokat például nemcsak zsarolták, lehallgatták, de megpróbálták megvesztegetni is. Mexikó esetében egy 30,2 milliárd dolláros segélyvolt a tét, míg Chile az új kereskedelmi egyezmény forgott kockán. Guinea 50, Angola 15,4 millió dolláros segélyt kapott volna. Törökország számára is nagyon vonzó volt a 15 milliárd dolláros segély, mégsem adta oda teljesen magát Amerikának. Felmérte ugyanis saját érdekeit is, s nyilvánvaló volt számára, hogy muzulmán országként meddig mehet el. Magyarországnak is választania kellett az atlanti és az európai érdekek között. A kormány az előbbi mellett döntött, miközben az Európai Unió kapuján kopogtat.

Ezzel sincs azonban egyedül, hiszen például Lengyelország is e körbe tartozik. Csakhogy Varsó részt kér az újjáépítésből, s 700 millió dolláros adósságkövetelése is van Irakkal szemben. A vilniusi tízeket is meg lehet érteni, hiszen ők a NATO-tagság érdekében udvarolnak Amerikának. Ezzel szemben a magyar kormányfő egy Bush-telefonhívást kapott a gáton, s talán még egy ideig nem róják majd fel neki az elmaradt haderőreformot. Ennyi és nem több, mert nekünk ez is elég volt."