Csak néhány háttérinformációt írnék le, hogy kicsit jobban latsszon a dolgok múltja. Korábbi munkahelyemen az egyik kollégám anno Zágrábban járt egyetemre. Jugoszlávia szétesésének okairól kb. ezt mondta el: Tito Jugoszláviájában a hegemónia a szerbek ekzében volt. Ezen azt kell érteni, hogy a különböző hivatalokban, az igazán fontos posztok többségében szerbek ültek, vagy olyan egyéb nemzetiségűek, akik kiszolgálták őket. Ugyanez volt a helyzet a rendőrségnél és a hadseregben is. Ezzel szemben az ország (az akkori YU) jövedelmének nagyobb részét a fejlettebb és jobb adottságú Horvátország és Szlovénia adta. A jövedelem (pl. adók formájában) Belgrádba került (központosítás), majd a jöv. felosztása során a pénz zöme Szerbiában és a többi kevésbé fejlett régióba került. Tito, aki ugyan hovát volt, kiszolgálta ezt a szerb "uralmat", útálták/útálják is a horvátok. A horvátok és a szlovénok úgy érezték, hogy ők melóznak, a többiek meg élvezik a munka gyümölcsét. Erre rájátszott még a hagyományos etnikai ellenségeskedés (pl. a II.vh alatt a szerb csetnik-horvát usztasa ellentét). Ezért volt YU szétesésének első felvonása az, hogy a horvátok és a szlovének az első adódó alkalommal kitolták a szekerüket a szerb fennhatóság alól. A szerbek ezt is megpróbálták fegyveresen megakadályozni, de nem sikerült, mert a lakosság is fegyvert fogott ellenük. Ezután folytatódott a folyamat, levált Macedónia (ők még viszonylag könnyen megúszták, nem tudom miért) és jött a rémálom Boszniában. Most pedig itt van Koszovó, de talán Montenegro sem rajong a jelenlegi helyzetért. Valahol már írtam, hogy lassan körvonalazódik az, hogy mekkora is valójában a szerbek Nagy-Szerbiája. A kollégám azt is mondta, hogy a mentalitás arrafelé olyan, hogy addig ütik egymást, amíg csak lehet. Ha csak késük marad, akkor azzal nyiszálják egymás torkát. Ez az albánok esetében talán még fokozottabban igaz. Lehet ezeken a dolgokon gondolkodni.

Üdv: Kopasz