Idézet egy nem régi (most nem találom a dátumot) HVG-ből:

"Csapody Tamás
Ki az agresszor?

A történelem tele van olyan példákkal, amikor a háborút még indokolni sem kellett. A gyakoribb azonban az, hogy a támadó által mindig igazságosnak mondott háborúnak mindig kerestek és találtak valamilyen okot - előzetesen, közben vagy utólag. Ma a háború legalizálása már nem ennyire egyszerű, különösen a jog nemzetközivé válása után.
Mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) jelenleg nincs olyan határozata, amely legalizálja Irak megtámadását, ha az Egyesült Államok háborút indít, megsérti az ENSZ alapokmányát. Ebben az esetben agresszornak minősül, mivel a fegyveres erőit "egy másik állam szuverenitása, területi épsége vagy politikai függetlensége ellen" alkalmazza, és az agresszió igazolásául "semmiféle politikai, gazdasági, katonai vagy egyéb megfontolás nem szolgálhat".
Az Egyesült Államok a 2001. szeptember 11-ei terrortámadást ellene irányuló katonai támadásnak minősítette, amelyért első körben Afganisztán és Irak rendszereit tette felelőssé. Mindez a NATO-tagállamok által aláírt washingtoni szerződésnek a kollektív védelemre vonatkozó 5. cikkelyébe ütköző cselekménynek is minősülhetne. Ezt az értelmezést azonban az Egyesült Államok akkor nem fogadta el. Így az őt ért terrortámadást jogilag sem lehet olyan támadásként felfogni, amikor a tagországoknak "egyénileg" és "kollektíven" egyaránt szerződésszerű kötelességük lenne az Irak elleni háború megindítása, az abban való katonai részvétel vagy annak katonai támogatása. Az Irak elleni - nemzetközi jogi szempontból legálisnak vagy illegálisnak minősülő - háború tehát, ha bekövetkezik, kizárólag az USA és az őt ebben katonailag támogatók háborúja lesz.
Magyarország ellen Irak nem intézett terrortámadást, és a magyar nemzetbiztonsági hivatalok egybehangzó állítása szerint nincs is ilyen veszély. Ha a BT háborút elfogadó határozatot hoz, akkor Magyarország - az alkotmány szerint - mint a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait elfogadó állam, a politikai támogatáson túlmenően, katonailag is támogathatja az Irak ellen hadba vonulókat. Ha viszont nem születik meg ez az új BT-döntés, akkor az Irak elleni háborúval kapcsolatban semmilyen katonai kötelezettség sem hárul Magyarországra. Persze szuverén államként az Egyesült Államokkal kétoldalú szerződésben kötelezhetnénk magunkat a háború katonai támogatására, de ezt az alkotmány idézett passzusain túl azért sem tehetjük meg, mert az alaptörvény azt is kimondja, hogy a Magyar Köztársaság elutasítja a háborút mint a nemzetek közötti viták megoldásának eszközét, és tartózkodik a más államok függetlensége vagy területi épsége ellen irányuló erőszak alkalmazásától, illetve az erőszakkal való fenyegetéstől.
A háborút engedélyező BT-határozat nélkül tehát Magyarország a nemzetközi jogi kötelezettségek és az alkotmány megsértése nélkül nem köthet nemzetközi szerződést az Egyesült Államokkal az Irak elleni háború tárgyában, és nem is támogathatja azt. Így nemcsak katonákat nem küldhet Irakba, de a katonai felvonulást, a támadás lehetőségét és lebonyolítását lehetővé tevő és az ennek nyomán kialakuló új katonai közigazgatás bevezetésére irányuló tevékenységet sem lenne szabad engedélyeznie (Taszáron). Továbbá nem szabad hozzájárulnia légterének és repülőtereinek, esetleg vasútvonalainak, szárazföldi területének és katonai bázisainak katonai célú felhasználásához sem. Természetesen mindezt megteheti, és részben már meg is tette, de ehhez módosítani kellene (kellett volna) az alkotmányt. Törvény adta lehetőség nélkül akkor teheti meg mindezt, ha a magyar állampolgárok támogatják a háborút, de legalább hallgatólagosan tudomásul veszik.

(A szerző jogász, szociológus)"