Kedves RaseK!
Tiszteletem szegény nagyapádat, aki igazi jó ember volt, csakhogy ne felejtsük, hogy az ilyen jó emberek léte tette lehetővé azt, hogy a rosszak azután szabadon tobzódhassanak. Nem ismerem a történet folytatását, hogy a bujócskázó párttitkár megköszönte-e nagyapádnak, az életmentő segítséget (szerintem elfelejtette), de ha folyton ilyen nagyvonalúan és megbocsátón vesszük tudomásul a bennünket érő sérelmeket és el sem várjuk a a sérelmek okozóitól a megbánást, akár el is áshatjuk magunkat. Keresztény vagyok, és a megbocsátást is művelem, de ebbe belefér az is, hogy nem tudom elitélni a nagyapád falujabeli fiatalokat sem, akik biztos, hogy nem a pálinka gyújtó, legfeljebb gátlást csökkentő hatására nem vették olyan könnyen nagyapjuk sírását, vagy esetleg öngyilkosságát (amire nem egy példa volt a tsz-esítés idején) és el akarták számoltatni, törvények hiányában, a keserűségük okozóját. Érdekes, hogy a keresztényi megbocsátást a bűnösök szokták számon kérni. Ha megkapják, megvonják a vállukat, némelyik még büszkélkedik is vele: " mindenki tudott róla, mégis megválasztottak."