Ha egyszer végre, valamikor, valahogyan, de kikerülünk a politikai küzdőtérről, amelyben mindig az aktuális ellenzék pártol bennünket, és az aktuális kormányzat az amelyik ellenségként bánik egy szakmával.

Ha szó sem esik rólunk a sajtóban, ha a patikus társadalmi képe ismét az a joviális, szemüveges, lúdtalpas csoszogó alak lesz, akihez bármikor bármiben lehet fordulni.

Ha ismét egyszer, hagynának bennünket dolgozni, azzal foglalkozni amihez értünk, és ismét úgy bizzanak orvosban gyógyszerészben az emberek, mint tették az a különféle lejárató kampányok előtt.

Ha egyzser az aktuális hatalom, (milyen csúnya szó ez egy demokratikus társadalomban, amehol normálisan a mi választott képviselinknek kellene intézni a mi ügyeinket), egyszer úgy kezd bármilyen átalakításhoz, hogy először azokat kérdi meg akik csinálják.

Ha egyszer bekövetkezne az a csoda, hogy azt kérnék tőlünk, hogy csökkenjen a lakosság terhe, de ne romoljon az ellátás biztonsága. Növeljük az ellátás színvonalát, mi az állam, a biztosító ezt tesszük bele, tegyetek hozzá ti is ötletet, megoldási javaslatot, erőfeszítést, beruházást. Legyen nagyobb kontroll a gyógyszerfelhasználáson, nálatok a van a végpont az utolsó eset, hogy be lehet avatkozni, hogy tudnátok megcsinálni a spórolást, és ha megcsináltátok, természetesen részesültök is belőle.

Ha egyszer ezek a megvalósulás irányában elmozdulnának, akkor itt lenne a kánaán, és az OTC a benzinkútnál!

De amíg az egészségügyi ellátást háborus övezetté nyilvánítják, ahol a fegyverek színvonala sem azonos, amikor azoknál van a nehéztüzérség, akik nem gyógyítják, nem segítik a beteget, de a beteg érdekére hivatkozva a médiákban, tönkreteszik az eü ellátók és a betegek közti bizalmi viszonyt, hogy az ezerszínű korrupcióval, elvehessék és kivehessék a közösből azt a pénzt ami a betegeké,...

...addig mi magunkban az egészségügyet katasztrófa sújtotta területté nyilvánítjuk, és mint a csata után, osztályozzuk, hogy azt a keveset amit nem loptak el még, az legalább valóban azoknak jusson, akiknek szükségük van rá.

Hidd el, ezért nincs az egészségügyi szolgálatokat végzők látóterében, az a 20%-nyi fiatal, még egsészséges fogyasztó, akiknek elismerem a jelenlegi kötöttségek kényelmetlenséget okoznak. De az ellátórendszer a maradék 80%, valóban beteg és gondozásra szoruló emberek érdekében működik, minden felülről jövő ellehetetlenítési kisérlet ellenére. De már nem sokáig. Emberi anyagi tartalékok kimerültek.

Most nem kizárólag a a gyógyszerellátásról írtam.