Ok, ez persze igaz. De van ezzel egy baj. Az elsö a megközelítés, lásd Grego magyarázatát arról, hogy a különböző területen dolgozó mérnökök máshogy állnak a problémához. És, hogy szerinteük más mozgatja az autót, más területen dolgozók szerint meg megint más. Egyikük szerint a teljesítmény, mások szerint meg a nyomaték.

A másik gond meg gyakorlati jelentőségű. A nyomatékot ugyanis szinte szabadon lehet átalakítani. Lehet növelni, csökkenteni és ez csak áttételezés kérdése. Az átalakítás látszólag korlátlanul megtehető, hiszen megfelelő áttételezéssel bármekkora nyomaték előállítható. Ez persze azonban csak akkor igaz, ha eltekintünk az autó sebességétől. De hát miért tekintenénk el? És itt jön be a lényeg: adott sebességhez akárhogy áttételezzük a motort, mindig lesz egy felső korlát, aminél nagyobb nyomóerőt ha mgszakadunk sem tudunk előállítani! Ez a felső korlát pedig - nem meglepő módon - csak és kizárólag a motor teljesítményétől függ!!!

Az eredeti topicindító állítás az volt, hogy a motornak a maximális nyomatéka a gyorsulás (értsd 100-ra, 120-ra,... sprint) szempontjából szinte teljesen mellékes, az szinte teljes egészében kizárólag a teljesítménytől függ. Erre írta be GoFast, hogy márpedig ez hülyeség, ez csak és kizárólag a nyomatéktól függ. A fentieket figyelembe véve nem volt igaza. Hiszen jól látható, hogy a kocsi tetszőleges sebességnél mért maximális gyorsítóképessége csak és kizárólag a teljesítménytől függ! Egy adott autó esetén ez persze csak a maximális teljesítményhelyhez tartozó sebességnél igaz, illetve a többi helyen is igaz, de ott a váltó ezt a maximális értéket eltorzítja. És éppen ezért igaz az, hogy ha az egyik autó erősebb a másiknál, akkor megfelelően áttételezett váltóval bármely sebességig történő gyorsításnál megveri a másikat (mindkét motorhoz persze a megfelelő váltót társítjuk!).

Tehát gyorsítás szempontjából a teljesítmény messze fontosabb jellemző, mint a maximális nyomaték. QED. :-)))