Sosem lesz olyan, hogy nem lesznek lezáratlan problémáid. Ha mégis, akkor rém unalmas lesz az élet Veled. Asszem, nem is érthetem meg ezt, mert az én értelmezésemben Kedvessel megosztjuk a problémáinkat. A lezáratlanokat és azokat is, amelyeknél nem is látjuk, hogy mi lesz a vége, a kimenetel. Érdekes módon, már azt leszámítva, hogy esetleg a másik jobb megoldást tud, több lehetősége lehet, szóval ezen felül is már önmagában sokkal jobb, hogy van kivel megosztani a gondjaimat. És hogy ő megosztja velem, hogy kicsit átvehetek az övéből.
Ha ez nem természetes, akkor mégis azt kell gondoljam, hogy ott valami "összeférhetetlenség" áll fenn, ami ráadásul elég, ha egyik oldalról megfogalmazódik. Vagy cska tudat alatt létezik. Döntsd el, mi fontosabb. Ha ilyesmikről gondolkodsz, jó, ha a perdöntő kérdéseket az elején teszed fel, mert könnyen lehet, hogy a többivel nem is kell, nem is lehet foglalkozni. Konkrétabban: Ha ő kell Neked, mert nagyon fontos és inkább úgy mondanám, hogy egymásnak vagytok fontosak, akkor nincs értelme olyanokon morfondírozni, hogy ilyen vagy olyan problémákkal mit lehet kezdeni, vagy hogy azokat egyedül kellene-e megoldani. Akkor az a lényegesebb, hogy együtt legyetek, aztán lehet és kell csak más gondokkal törődni. Ha viszont ő nem tudja felvállalni azt, hogy az amúgy megoldható problémáiddal együttéljen, akkor a kapcsolatotok könnyűnek találtatott. Ugye, itt jöhetne rengeteg olyan közhely, amik nagyon is érvényesek, arról, hogy tűzön-vizen át, meg jóban-rosszban, stb. Na, remélem, érthető voltam valamennyire.