A legutóbbi ÉS-ben jelent meg az alábbi cikk a Terror Háza elöképeiröl:

´Rév István
A Terror Házának el?képeir?l
 
I.
2002. február 24-én, a Kommunizmus Áldozatai Emléknapjának el?estéjén - amint a Magyar Fórum fogalmazott - "a több tízezres nagyságú MIÉP-tábor beleolvadt a [a Terror Háza] Múzeum megnyitására összegy?lt seregekbe". A MIÉP elnökének szavaival "lezajlott a magyar rendszerváltozás isaszegi csatája, a nemzeti er?k a Terror Háza el?tt megfutamították a pénz-császári er?ket (...) az egyesült Hunyadi sereg [sic!] megfutamította az ellenséget". A közeledés nem volt egyoldalú, a Magyar Nemzet publicistája szerint a Terror Háza el?tt "a magyar politikai élet két, szemben álló csoportja [a jobb-, illetve a baloldal] megmutatta igazi arcát". A választások eredménye azután igazolta a Terror Háza el?tti látványt: a Köztársaság térr?l érkez? MIÉP-szavazókat felszívta az Andrássy úton várakozó Fidesz-sereg; megtörtént a populista és a széls?jobboldal egyesülése. A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja, mintha retrospektív áldozatává vált volna a kommunista történetírásnak: a kommunista történelemkönyvek tanították ugyanis, hogy nincs lényegbe vágó különbség jobb és széls?jobb között.
Az esemény díszleteként szolgáló Terror Házának el?képét talán nem a Liebeskind berlini épületében, a jeruzsálemi Jad Vashemben, vagy a washingtoni Holocaust Múzeumban érdemes keresni. Tanulságos távolabbra tekinteni, ha nem is térben, de id?ben legalább. 1932. október 28-án, majdnem hetven évvel az Andrássy úti épület fölavatása el?tt nyitotta ki kapuját a Mostra della rivoluzione fascista, a Fasiszta forradalom kiállítása Róma központjában, a Palazzo della Espozioninak az alkalomra átépített racionalista épületében. A nagyközönség - akárha hetven évvel kés?bb Budapesten - csak a kora esti órákban vehette birtokába az éjszakára kivilágított épületet. Az els? napon a kiállítás kés? éjszakáig fogadta a bebocsátásra várók hosszan kígyózó sorát.
A fasiszta forradalom kiállítása a Marcia su Roma, Mussolini Rómába vonulásának tizedik évfordulójára készült. A menetelés eredetileg is szimbolikus jelentéssel bírt: egyszerre utalt Caesar átkelésére a Rubiconon, valamint Garibaldi ezreinek masírozására. A vezér apoteózisát szolgáló kiállítás, amelynek kapuját természetesen a Duce nyitotta ki, olyan volt "mint egy katedrális, amelynek falai drámai hangon szólalnak meg, hogy a modern korban el?ször lényegítsék át a közelmúlt történetét vallási ceremóniává" - amiképpen Margherita Sarfatti, a fasiszta kor egyik jelent?s esztétája és hivatalos m?vészetkritikusa jellemezte a mustrát. A látvány, a kortársak megfogalmazása szerint olybá t?nt, mint egy világi, efemer, rituális tér, "súlyos, mint egy valóságos dráma", amely a jelek és jelképek túláradó tömegét zúdította a látványtól dezorientált látogatóra.´

dr. X

a teljes cikk