Megkerestem, Gr0 ugye ez az?
Őseimről szállt rám e birtok, ám mamámat ez nem érdekli, noha nem az a talajtípus haszontalan, sőt, kóboráramot termelő, melyre e farm épült. Nem, itt ilyen gond nincsen, az viszont baj, hogy napraforgómintás virágtartóinkról leestek a petáliák, s ez megvisel idegileg, hát még, mikor megtudom, hogy miként akarják ezt helyrehozni: a még úttörő koromban készített fedőlakkréteget egyszerűen bemalterozzák, ráadásul még gyorsítanak is a munkatempón, mint Basinger kisasszony a Sebességláz c. filmben. De én is beleadok apait-anyait, kék csillagokat szórok valósággal, tudva, hogy ez nem számít bűnnek, bár az ország vezetése neheztel érte, minek következtében az egész helyzet komikusjelenetre kezd hasonlítani. De ez nem baj, mert cowboyfejfedőm van, látod, és emléxem még elrontott miatyánkjaimra, miknek következtében akaratom megerősödött, noha, kinek ez nem nyilvánvaló, az puhánynak csúfol, de csak az, mert akik már rájöttek nagyságomra, azok megvilágosultak: nem szabad a főzelékre mákot rakni! A kastélyvároska ezért áld, még eme kellemetlen szag közepette, ami tán „munkavégzésem” eredménye lenne? Vagy csak álmodom az egészet? Akkor, inasom, hagyj is aludni, és a tehén se lármázzon fel! Abban pedig erőst bízom, hogy mamám beenged a házikóba, mert ilyenkor, decemberben kutyahideg tud ám lenni!
Földem régről származik,
De erre anyám, az ám, szarik:
E föld nem szar, az másik,
Mert meg nem ráz ma szik.
Letörött a díszvázák szirma,
S lelkem, míg rendbehozzák: sír ma:
Glett kerül a Kisz-mázra,
Gyorsítnak, mint Kim, százra
Velem együtt: szikrám azúr
Ezért nem haragszik rám az Úr
De a kormány... haragszik az rám...
Kész kabaré ez: zrika-szám.
Kalapom, nézz karimás,
Fülemben száz szar imák,
Lelkem mint hős tűz: karizmás
Bár, ki nem bennem hisz, Mariskáz...
De ki rám ébredt, az már szakiz,
Mert tudja: borsón mák: szar íz!
Értem éljenez ma Szirák,
De vajon e bűz mi? Szarák?
Álmomból fel ne rázz, Miska,
S bőgve fel ne lármázz, Riska!
Remélem, anyu, nem zársz ki ma,
Mert tél van, s lesz majd uszkár-zima!