Hát, képzeljétek el, nekem volt egy esetem, mely megingatta addigi világképemet.
Szóval, mentem az utcán, és egyszer csak egy behorpadt fejű csokinyúl jajveszékelve odajött hozzám, és azt mondta:
- Kérlek szépen adj nekem 500 forintot, mert a villamoson hagytam a hátizsákomat, és nem tudok így hazautazni Bicskére.
Megsajnáltam, és adtam neki pénzt. Eddig persze semmi különös nincs a dologban, de képzeljétek el - komolyan! - a napokban a kis csokinyúl megdobott egy í-méllel, amiben szépen megköszönte a szívességet.
Értitek?
Egy csokinyúl hogyan tud pötyögni a klaviatúrán, mikor nincs is keze???
Felfoghatatlan!!!