Kedves playboy2002 és pampaszmacska!

Bár normatívan kétségkívül igazad van, azonban a dög nyomatékosító jelzőt egybeírva találtam az alábbi esetekben:

- Magyar szlengszótár - "dögmeleg van" címszó
- Csoóri Sándor: Forgácsok a földön (1994) - "Álmomban már verekedtem dögnagy sasokkal, de szúnyogokkal még nem."

Egyrészt nemigen vagyok abban biztos, hogy szlengkifejezésekre is rigorózusan alkalmazni kell-e az irodalmi nyelv helyesírási szabályait. Úgy tűnik, stilisztikai értéke van az egybeírásnak az alábbi idézetekben:
- Nagy Lajos: Képtelen természtrajz (1921?) - "A hüllők közé tartozott, gyikszerü, igen nagy, sőt marhanagy állat volt."
- Krúdy Gyula: Zoltánka (1913) - "Kutyahidegek vannak erre mifelénk."

Másrészt, mind analóg esetekből kiindulhatunk az helyesírási szabályzat alábbi pontjaiból:

110. A színárnyalatot kifejező melléknévi jelzőt egybeírjuk a színt jelölő melléknevekkel: halványlila, sötétzöld, világossárga, zöldeskék; almásszürke, haragoszöld, mélykék, törtfekete, újpiros; stb. – Az összetett színnevek árnyalatát jelző mellékneveket azonban különírjuk: sötét rózsaszín, világos narancssárga, halvány kékeszöld stb.
111. Az olyan összetételeket, amelyekben a főnév minőségjelzője az összetett szóban levő alakjában vagy jelentésében önálló szóként nem használatos (al-, bel-, köz-, kül-, szak- stb.), mindig egybeírjuk: alelnök, belföld, élüzem, előtag, közérdek, külügy, mellékjövedelem, pótágy, szakember stb.

Ez utóbbi azért is lehet releváns -- bár csak főnevekről beszél, melléknevekről nem --, mert a dög szó ilyen értelmű használatát megalapozó kifejezések egybeírtak: vö.
- dögrováson van (A magyar helyesírás szabályai, 11. kiadás, 12. lenyomat)
- dögfáradt ember (Magyar helyesírási szótár)
Ezek ugyanis jelentéstömörítő összetételek (helyesírási szabályzat 129.): dögfáradt 'a döglött állatok feljegyzésére használatos rovásbot', dögfáradt 'fáradt, mintha dög[lött] lenne'. Ezekben a kijelezésekben értelmeződött át a dög- tag nyomatékosító jelzővé, és mivel itt egybeírt alakban szerepel, megengedhető lehet az a felfogás, hogy a dög önálló szóként jelzői használatban nem állhat.

A fentiek értelmében a magam részéről nem merek állást foglalni sem az egybeírás ellen, sem melette. Magánemberként elmondhatom: én egybeírom.