Majdnem csodát tett a Körmend, de a győzelem is szépen csillog(ekkora b*szott képzavart már régen láttam - a szerk)
rik-027 korai hazatérése nagyot lendített a hazaiakon

Meglepődve vettem tudomásul, hogy öt perccel a némo kolléga előti főhajtás után már 4-0-ra vezet a csapat. A dolog csak fokozódott miután kénytelen voltam rájönni, hogy a fiúk komolyan gondolják a dolgot és Grebi lenullázza Ivkovicsot (a szokásos kis három pöttyig, ami a mezszáma mellet hirtelen megjelent a táblán), és emellett Denis tapadókorongot játszik Simon szűkebb környezetében, és mellette még arra is marad energiája, hogy mindenféle hülye hármasokat dobáljon. Amikor tízzel mentünk, elkezdtem úgy körbe hesszelgetni, hogy mivanitten, de nem igazán találtam társat a csodálkozásban, mert mindenki azzal volt elfoglalva, hogy a Kaposvárt verje. Voltak ide-oda ilyen kis intermezzók, vagy micsodák, tizennyócná' már azt latolgattam, hogy jobb lenne hazamenni, mert ezt így ánblokk nagyon jó elraktározni az embernek magában. Hogy is nézett ki ilyenkor a dolog? Arról már szóltam, hogy Grebi hatalmasat védekezett az elején, de aztán összeszedte a három faultot, akárcsak Mujke, tehát az aggódásra is volt ok bőven. Bejött a Lóri. Nem sokkal később a szezon számomra egyik legszebb párosjelenetét játszotta el Sztojánnal. Kezében a labda, látta , hogy Ivkovics a "legyünkkétméterreúccsecsinálsemmit" pozíciót veszi fel, és csak úgy lazán elengedett egy hármast. Hánembement?
Talán ez volt a csúcspont, a tizenötös félidőtől látszott, hogy kapaszkodnunk kell az előny megtartásáért. Ahogy az első félidőben Toya varázsolt egy-egyben, a harmadik negyed kritikus időszkában (eléggé közel került a Klíma) Isti megvillant úgy nagyjából két percre. Ha mindnekinek lennének ilyen két percei ebben az országban, akkor az EU térden állna Hegyeshalomnál, hogy vegyük má' be :)) Ezzel tudtuk tartani a nagyjából tízest az utolsó negyedig, ami már talán egy kicsit sok volt nekünk. Kb. hét perccel a vége előtt oda is súgtam rekedten üvöltva Fix kollégának, hogy ezek mostan bedarálnak minket. Úgy is nézett ki a dolog, de folyamatosan tudtunk újítani, úgyhogy a végjátékig nem is volt gond. Az volt az igazán nagy gond, hogy a viszonylag megnyugtató előny birtokában tizenöt másodpercnél megpróbáltunk hármasokkal befejezni mindent. Mit mondjak, egyik sem jött be. Sajnos az addig kiegyensúlyozottan hülye játékvezetés is egy kicsit ellenünk fordult (Vígh kolléga minden hülye ítéletét megpróbálta megmagyarázni a Red Devils Számonkérőszék előtt - mérsékelt sikerrel /bár amikor nagyon szépen mosolygott, akkor elkezdtük a Faidtot szidni:)))/) Lett is egy szándékos+technikai (amit utána két véleményes /copyright from.../ lépéssel próbáltak kompenzálni), és akkor már igazán ott voltak a nyakunkon. Az utolsó támadásnál a magát szerintem inkább bárhová máshová kívánó Simon okosan játszott az idővel, és a végén csak betolta. Na, így lett három.
Nehéz lesz a visszavágó, annyi biztos. Megoszt a bajnoki is.

Csak azért írtam ilyen hosszú izét, mert neki kéne állni a munkának, de így legalább tudom magam azzal áltatni, hogy más fontos dolgot gépelgetek.

Köszönet az egyes számú ultrának a háttértámogatásért, a posztonkénti értékelést pedig némo fogja prezentálni (ne üssetek, ne üssetek)