Kedves kovibali,

eltekintve attól, hogy marhaságokat írtam :), az én filmekhez való viszonyom relatíve könnyen modelezhető.
Vannak filmek amik tetszenek, és vannak olyanok melyek nem.
Nagyon sok filmmel úgy vagyok, hogy ha nagy várakozásokkal ülök be rájuk akkor nagyon elszomorodom, de ha a várakozásom mondjuk így közömbös akkor sokszor ér pozitív meglepetés / persze így sem mindig /.

Egyetértek azzal, hogy a vita innen némileg / teljesen / szubjektív , lásd Abba, Boney.M hasonlat.
Nem hiszem, hoyg filmeket attól tehetünk rosszá vagy jóvá, hogy mindig objektív mércével mérünk, hiszen nagyon sok olyan film van ami durva, agresszív, de ennek ellenére sok-sok értéket hordoz magában, gondolok például a Keresztapa filmekre, vagy a Volt egyszer egy Amerika c. darabra és még nagyon sok más western, háborús és gengszterfilmre.
Ezeknek egy része nagyon jó, egy része nagyon roszz természetesen, de nem lehet őket egy skatulyába tenni.

Ami a felkavaró a Tarantino filmekkel kapcsolatban az az, hogy a mi saját időnkben játszódik / 90-es évek /, mert az ha a Corleone család az 50-es, 60-as években kit nyír ki hát az ugye ki a fenét érdekel, de ezek a " hősök" ugyan amerikaiak, de a kortársaink és elég nagy rálátásunk van most már a világra, főleg mióta ezen dolgok nálunk is működnek ezerrel.

Ennek ellenére én úgy vélem, hogy például a Tarantino filmek rejtenek értékeket magukban, a karakterek miatt, a néhol hihetetlen jó sztori miatt, a zene miatt, a monológok miatt.
Ezek összeadva egy olyan egészt alkotnak ami említésre méltóvá teszi őket.

Valahol a filmművészet arra van kitalálva, hogy minket a befogadókat szórakoztasson / és persze talán elgondolkoztasson, de ezt azért összes embertársunkra vonatkoztatva ne vegyük kötelező érvényünek / ennek szerintem a Tarantino filmek megfelelnek.

Ismétlem magamat, nekem tetszenek, de nem fog el az a vágy hogy vegyek egy winchestert / vagy Scorpio-t / és legyilkolásszak mindenkit vagy holnaptól ocsmány módon beszéljek, hogy mást ne is említsek.
Annyi olyan film van ahol a szereplők erkölcsi világa zérus, ezek a filmek legalább a karakterekkel kezdenek valamit, legalább érdekes dialógusokat írnak a számukra és nem olyan sablonos " ezt már láttam valahol " egyenszövegeket.

Még valami, a Ponyvaregényben van azért egy valami amit nem kéne kifelejteni, az pedig Jules nevü emberünk akinek a gondolkodásmódja - azután, hogy évek óta mondja a delikveseknek a Bibliából bemagolt szövegét mielőtt likvidálja őket - hirtelen egy esemény hatására megváltozik és megvilágosodik előtte az a szöveg amit évek óta automatikusan magyarázott.
Ezek után ő visszavonul / ezt már a 3, részből tudjuk meg /, de Travolta karakterét még a 2. részben BW lelövi, hiszen ő nem volt hajlandó megtérni és ezért az életével fizet.
Ez például nekem nagyon tetszik a filmben amit T. az idősíkok öncélü felcserelésével játszik, hiszen egyébként ha a film egyenes vonalon fut, minden más, így pedig előbb lövik le Vincent Vega-t mint te tudnád, hogy a társa közben jó útra tért.

Hát ez például olyan dolog ami Tarantinot kiemeli a többi hasonló kategóriáju film készítő közül.