Egy, kettő, három, négy,
Bajszos legény, hová mégy?

Önök is ismerik ezt a mondókát? A grundon mindig ezzel számoltuk ki, ki legyen a bíró. A nevem is ott ragadt rám, mert átlagban négy perc alatt pontoztam ki egy csapatot. Utána mindig futni kellett, innen a híresen jó kondícióm.

Bajuszomat rendszeresen ápolom, bár zavar a gépelés közben, mert nem látom tőle a g betűt.

Gratulálok az Albacompnak a Szolnok elleni győzelemhez és BTOM kollégának a korrekt bíráskodáshoz, magamról nem szeretek beszélni. (Nem ment rosszul, úgy érzem. Kedvenc mozdulatsorom, ennyit még hadd áruljak el, amikor lábujjhegyen szökdellve mutatom intenzíven, hogy kihez ért utoljára a labda: jobb kezem nyújtott ujjain látványosan elhúzom keresztbe bal kezem ujjait. Nem könnyű, csak próbálják ki!)

És még valami: Góbi Henriket nem azért pontoztam ki kis híján 32 másodperc alatt, mert pikkelek rá! Bár lenne rá okom, mert egyszer súlyos sérülést okozott nekem Szolnokon, ami után Hartyáni kollégám egyedül vezette le a meccset.

Végül a valóságshowkról az a véleményem, hogy ez csak limonádé. Ha összezárnának öt körmendi meg öt szombathelyi fiatalt (esetleg szolnokiakat fehérváriakkal) és még én is bemennék, az lenne az igazi való világ. Mondjuk szerintem én jobb bíró vagyok, mint Pongó.