Én születésem óta kertes házakban élek, tehát fogalmam sincs, mit jelenthet egy-egy nagyon szeretett állat tetemének a problémája.
Életem kutyája - a 15 évesen önerőből elaludt foxi, és életem legcsodálatosabb élőlénye - a 15 évesen elpusztult fehér-árnyalt ezüst macska a kert végi fák között lettek eltemetve.
Egyébként meg nem értem az egész, ember által magának kreált problémát: nagyanyám, apám és anyám otthon, az én (hosszas) ápolásom után, az én kezeim közt haltak meg - abban a percben, ahogy elszállt az élet, maga a "porhüvely" már teljesen közömbös nekem. Egy idegen fizikai tárgy. Emberek és állatok esetében egyformán.