"Az úton senki, és mindenütt, mindenütt szeder,
Szeder kétfelől, de főként jobbról,
Kanyargós szedersor, és valahol
A végén a tenger háborog. Szedrek:
Mint a hüvelykujjbegyem, ébenszín, tompa
Szemgolyók a sövényben, kék-vörös
Létől duzzadnak. Ujjaimra buggyantják..."

Hmmm, na igen az a szedrezés. És még mennyi minden, ami örökké megmarad.