Sziasztok Kedvesek!
Köszi a hozzámszólásokat mindenkinek.
Az a bizonyos szerdai egyedüllét teljesen betette a kaput. Mivel hipp-hopp leadtam 8 kilót (és tök gebe vagyok), mindenki állandóan piszkál, hogy főzzek magamnak, egyek, stb... ezért főztem egy kis farfalle tésztát, meg gombás szószimószit. Persze eddig minimum 2 főre főztem, ezért sikerült 2 napi adagot összehozni, amit fel is faltam rendesen. Majd kihánytam. (bocs)
És közben rájöttem nagy okosan, hogy krónikus társfüggő vagyok. :-) Egyszerűen nem tudok egyedül lenni. Odáig fajultam, hogy kinyomoztam egy volt pasim telefonszámát, majd felhívtam. A mamája vette fel, persze jól leraktam.
Valószínűleg ha ő veszi fel, akkor is lerakom. Hiszen mit is mondhatnék neki?! Helló, 10 év után ismét itt vagyok, mellesleg válok, és nem tudok egyedül lenni, nem jössz át? Szánalmas vagyok... (ja, mellesleg anno kb. 3 hónapig jártunk, és nem volt rózsaszín a történet, szóval, tényleg tök hülye vagyok)
A tegnapi nap már sokkal jobb volt, az egyik barátnőmmel vígasztaltuk egymást egy üveg bor társaságában, és jó kis pohárköszöntőket mondtunk a férfinemre...
Napközben minden rendben, a munkám lefoglalja a gondolataim, csak az esték nehezek. Bárcsak hipp-hopp megerősödhetnék, és nem félnék a szürke, magányos estéktől...