Alba-áldottjóember-mama!

Köszönöm vigasztaló szavaid, nagyon örülök, hogy kitörtél végre a nyelvész-skatulyából. :-)
Én tudom magamról, hogy szurkoló vagyok, bár ha megkérdeznéd a nem szurkoló szeretteimet, akkor valszeg inkább az őrült, esetleg hülye minősítéssel találkoznál.
Kedvenc sportágam a kosárlabda, amíg volt 2 ép térdem játszottam is, ma már csak nézem.
Hazaiakon ott vagyok, bár nekem ez is 200 km és 2,5 óra oda-vissza, és hála a Némotransnak elég sok idegenbeli összecsapásra is eljutok. :-) Pénz, idő, barátnő nálam is fontos tényezők, de amilyen hülye vagyok, ha Körmend meccsről van szó, akkor nem törődök egyikkel sem. Ha jó a csapat, nyer, jól játszik, örülök, ha az ellenkezője van, akkor nem örülök, de tragédiának sem fogom fel - ha kivéve, ha teszi ezt úgy, ahogy tette szerdán, vagyis semmibe véve, arcul csapva, megcsalva az érte rajongó őrülteket. Ez valóban nem háború, nem élet-halál, nem lesz kevesebb tőle a fizum, nem leszek beteg tőle stb., DE nekem ez nem csak EGY játék, sport, hanem A játék, A sport, A csapat, A szenvedély, A szerelem.
Elfogadom, hogy ez az év nem a Körmend tündökléséről szól, és teszem mindezt a szezon kezdete óta. Titokban reménykedem egy jó helyezésben, de már azzal is elégedett lennék, ha a csapatom óriási akarattal, hatalmas harcban, utolsó csepp véréig küzdve bejutna a legjobb nyolc közé. A szerdaihoz hasonló teljesítményt viszont egyszerűen nem tudom elfogadni, nem tudom megemészteni, és még a mai napom is el volt rontva ennek köszönhetően. Előbb-utóbb úgyis kimegyek meccsre, de a mostani vasárnapot inkább a kedvesemnek szentelem - ha már a másik nagy szerelmem ilyen csúnyán megcsalt. Csapatomat buzdítom, kosárlabdát szeretem, tippversenyt folytatom (főleg, hogy már az első tíz kapuit döngetem :-))

Hajrá Körmend!

(Bocsi, hogy elloptam a mondataid, de nagyon jól sikerültek, és az eszközölt módosításokkal rám is pont illik a mondnadójuk.)

U.I.: A hozzászólás olvasása közben a háttérben halkan szól a Tűzszekerek- és/vagy a Gladiátor zenéje. :-))