Bocs, kevés az időm, és elgépelem állandóan. Az e-betűkkel meg nem vagyok jó viszonyban. Pech, hogy a magyar nyelv rengeteg e betűt tartalmaz;o)

Csak azt akartam mondani még, hogy én is elrontottam az egész életemet azzal, hogy nem léptem meg bizonyos dolgokat, illetve, amíg nem kezeltem ésszel, vagyis tudatosan az érzéseimet, hanem elfojtottam őket, elbagatelizáltam őket, vagy kigúnyoltam magamat miattuk, sárba tiporva ezzel önmagamat. Ennél nagyobb butaságot el sem tudok képzelni most már. Az árát megfizettem, és fizetem most is. Csak óvni akarok mindenkit ettől. Mert pokol, mi ez után jön.
Ne szégyeljétek sem a fájdalmat, sem az érzéseiteket. Mind jogosak, és helyénvalóak, még ha olykor önzőek is, vagy gyerekesek!!! Figyeljetek oda rájuk, és keressétek meg azokat, akikkel meg lehet őket emberséges módon osztani! Addig meg se álljatok, míg nem akad legalább egyvalaki, aki odafigyel rátok tisztességesen, és legalább végighallgat, ha tanácsot adni nem is tud!
Ez a talpraállás egyetlen titka, semmi több.
S az, hogy aki fel meri vállalni önmagát és az érzéseit, az a bátor és erős. A többi mind hazug és gyáva. Takargatja emberi mivoltát..Meg is fizetik mind az árát...
Nem lényeg, ez már nem ide tartozik.

myo