Azé' az jó dodlog, hogy a magyar gyerekek műveltségben, kézségben és tárgyi tudásban borogatják az amerikaiaiaiakokat, mert ők nyalják a gyerek seggét, itt meg ráhúznak.

Pl. a foil-szabály:
(5+x)*(4-y)=
First: 5*4=20
Outer: 5*(-y)=-5y
Inner: x*4=4x
Last: x*(-y)=-xy

A gyerek megtanulja, ha megtanulja.
De egy ilyentől újra összeszarja magát:
(a+b+4)*(c+2)
Lövése sincs. A magyar gyerekbe beleverik, hogy "mindentagotmindentaggal" Egyszerűbb az első? Egyszerűbb. Használhatóbb? Igen. Gyerekbarátabb? Igen. Szarabb? Igen! A gyerek elveszíti az absztrakció szükségességét.

Erre szolgál a nyelv is. Kikopik a ly/j páros? Kopjon... ...de én a gyerkembe bele fogom verni: vannak jelentős különbségek, mintahogy az ékezetek között is... ...és nem véletlenül jöttek létre. Hecker barbie frankón beletrafált, majd leestem így hajnaltájt a székről: "a nyelv nem kommunikacios, hanem absztrakcios eszkoz" (mégha ékezet nélkül is írta...). Hát ez az! Ezért tartom igénytelenségnek, a "hozzámnemillés" egyik alapvető példájának a helyesírás hiányát! Mert ez jellemzi az egyén absztrakciós bázisát! Hogy hogyan fogalmazza meg a gondolatait!

A barok zene kiválló tanulásra, főként Bach orgonadarabjai: kimutatták ez a benne lévő állandó magasságú, ütemes, állandó hosszú mély hang miatt van (ún. orgonapont), mert összefogja az agyat és figyelmességre szorít. Valami ilyesmik lehetnek a nyelvtani szabályok is. Optimális nyomás...

..vagymi.

Fáradt vagyok mint a kutya, megyek aludni.

Lyó reggelt, mindenkinek!