én nem tudom kettéválasztani a kettőt: ha már a szexnél tartunk: mindig figyelnem kell a másikra, a mozdulataira, a sóhajaira, a gesztusaira.
és, ha nem akarok idő előtt apuci lenni, akkor másra is.

amúgy pedig rengeteg mindent ösztönből csinálok, de csak ésszel...ez számomra paradox. szerintem az emberben a kettő nem tud elválasztódni. szeretnénk baromira racionális, baromira konkrét tudást felhalmozni, mert akkor biztonságban érezzük magunkat, de nem tudunk mit kezdeni azzal, amit nem tudunk racionalizálni, mert nem engedi magát.

én sétálok az utcán, tudatosan figyelek arra, hogy a játékszabályokat betartsam, de azért egy szép nő után úgy fordulok meg, hogy csak később tudatosul, hohgy hoppá, már megint kujonkodok