Álliberálisok és komonisták figyelmébe!

"A szólásszabadság nem csak liberális érték"
Molnár Péter szólásszabadság-jogász
Az egykori fideszes, majd szabaddemokrata országgyűlési képviselő ma az ELTE-n tanít szólásszabadságjogot. A szólásszabadságról és a közbeszélgetésről írott disszertációja Gondolatbátorság címmel nemrégiben könyv formájában is megjelent.
Bodoky Tamás interjúja. (részlet)

MN: A gyűlöletbeszéd terén is létezik egy példaértékű amerikai minta, ám Európa ezt a kérdést hagyományosan szigorúbban ítéli meg. Magyarországnak melyik út lenne megfelelőbb?

MP: Kétségtelen, hogy Európában a valóban borzalmas történelmi tapasztalatokból kiindulva általában korlátozóbb megközelítés érvényesül, mint az Egyesült Államokban. A magyar Alkotmánybíróság azonban a gyűlöletbeszédre vonatkozó 1992-es határozatában kifejezetten hivatkozik az Egyesült Államokban kialakított mércére, a "közvetlen és nyilvánvaló veszély" tesztjére. Ez azt jelenti, hogy a mégoly gyűlöletterhes szólás is csak akkor tiltható, ha olyan veszélyhelyzetet idéz elő, ami miatt már nincs mód arra, hogy a büntetőjog alkalmazása nélkül lehessen visszaszorítani a gyűlölködőket. Magyarország ebben a kérdésben és a szólásszabadság más területeit, például a közszereplők bírálhatóságát illetően az Európai Unióban is felléphetne a valamennyiünk szabad szólását veszélyeztető korlátozásokkal szemben. Ez a történelmi hagyományunkból is következő, rokonszenves szerep lenne.

MN: Jogi eszközökre vagy amerikai típusú, "az eszmék szabadpiaca" által gyakorolt önszabályozásra gondolsz?

MP: A jogi és a politikai eszközök együttes alkalmazására van szükség. A gyűlölködés társadalmi elítélése elengedhetetlen, és ebben az ország mindenkori vezetőinek élen kell járniuk. A büntetőjogot nagyon körültekintően, csak az olyan gyűlölködő szólásokkal szemben kell alkalmazni, amelyek már közvetlen veszélyhelyzetet idéznek elő. A szélesebb körű büntetőjogi tiltás mártírt csinálhat a gyűlölködőkből, és még az is elképzelhető, hogy elsősorban nem őket, hanem például megütközést keltő, szokatlan művészeti produkciókat és szarkasztikus írások szerzőit sújtaná. Ezért sem szabad megfeledkezni az egyéb jogi eszközökről: az első ilyen irányú próbaperek kudarca ellenére el kellene érni, hogy polgári peres úton lehessen kártérítést fizettetni a gyűlölet szószólóival, ami az orgánumaik fenntartását megnehezítve hatékony eszköznek bizonyulhat. A hatályos médiatörvény szerint gyűlöletbeszéd egyáltalán nem terjeszthető rádió- és televízióműsorok útján. Ha ez mégis megtörténik, mint például - szégyenszemre - a közrádió Vasárnapi újság című műsorában, akkor nem a büntető törvénykönyvet kell szigorítani, hanem a rádió- és televíziótörvényt kell betartatni.