Bár nem én vagyok a megszólított, említek néhány példát. Létezett a magyar írásban egy olyan 's' betű, mely könnyen összetéveszthető volt az 'f' betűvel. Ilyen félreolvasásból származik föveg (vö: söveg = süveg) szavunk. Magam is birtokában vagyok olyan 176x-ben (pontosan nem emlékszem) nyomtatott magyar nyelvű könyvnek, melyben az 's' betűk jó része (nem mind(!)) ilyen. Ugyane könyvben az 'ö' és 'ü' hangot az 'o' és 'u' fölé nyomtatott apró e betűvel jelzik. Mindezeknek napjainkban nyoma sincs. (A 'c' hangot jelölő 'tz', majd 'cz' kettősbetűt - mint túl olcsó példát - nem is akartam említeni.)
Üdv!