>ami hitbol, szeretetbol fakad az hosszu távon nem vezethet rosszra.

Azert itt nem mindegy, hogy a szeretet hova is iranyul.

Ha van peldaul egy narcisztikus szemelyisegzavarban szenvedo ember. Akinek a szeretete magara iranyul. Es ez hatja at az egesz gondolatrendszeret. A kornyezetre is ennek megfeleloen reagal -- akit ra tud venni, hogy felnezen ra, azt szereti, tamogatja. Akit nem, azt minden eszkozzel el fogja vetni, gondolatban es tettben. Es szabadulasi utat sem igazan latok ebbol a korbol spontan modon.

Az ilyeneknel en nem altom hogy mi es hogy vezetne jora, plane feltetlenul.

Ha a szeretet a kornyezetre, a tobbi emberre iranyul, az persze hogy nem vezethet hosszu tavon rosszra, de csak ha a tobbi emberbe mindenki beletartozik. A kivetelek miert is jarnanak jol? Vagy miert nevezheto az egesz vegeredmeny jonak, ha kozben a kivul rekedtek pl. rezervatumban, gazkamraban, vagy aktualpolitizalva egy tavoli nagyhatalom bombai alatt vegzik? Persze nyilvan a szeretett koron belul levok vallara es erdekeire tamaszkodva.

Ezek a dolgok nem szermazhatnak "hitbol, szeretetbol"? Vagy utolag, az eredemeny elemzesevel kell majd bocsanatot kerni, es ramutatni, hogy ez megsem a szeretet volt, mint a keresztes haboruknal?

Valahol megsem ertek mindent. ;-)

>Hiszen könnyü azt szeretni, aki tud szeretni mindket.

Ez sem olyan egyszeru kerdes. Lehet olyan eset, hogy A tudja szeretni B-t, de B ugy gondolja, hogy nem. Vagy ugy gondolja hogy tudja, de nem szereti. Es ezen a szemuvegen at latja minden megnyilvanulasat.

Jol vegiggondolva az jon ki, "konnyu azt szeretni, akit tudunk szeretni". De ez igy eleg semmitmondo kijelentes. :)

Pasa