Kedves Hozzászólók!

Kár hogy újra és újra a gunyorosságba, az egymás nyilt vagy burkolt megvetésébe és egymás jellemezgetésébe torkollik a beszélgetések zöme.
Aki szerint nem mindenki felebarát, akinek nem jár a szeretet és nem kell érte imádkozni az úgy érzi fogalmazásban sem köti ugyanaz a tapintat mint a felebarát felé. Aki szerint meg mindenki felebarát, az úgy érzi azért nem köti az ezt tagadóval szemben tapintat, mert lehet hogy személyében érzi sértve magát minden más emberrel együtt. Aztán kölcsönösen okozott és elszenvedett rossz érzésü kudarcba fullad a kommunikáció.
Tapintatról beszélek és nem alakoskodásról, vagy éppenséggel nem burkolt célozgatásokról, hiszen feltételezem hogy senki nem akar szándékos sértést és megalázást a másik iránt, hiszen önmagának sem kíván ilyent. Márpedig a szív teljességéből szól a száj.
Jó lenne folytatni, hiszen a "felebarát kutatók" sem tesznek mást, mint pl. a "szombat kutatók", vagy "tökéletes vallási közösség kutatók", stb.
Igaz hogy mindez benne a van a Bibliában, mégis van aki vizsgálja mi van ha igaz, (és közben nem érzi úgy hogy szabályokat olvasgat más fejére ha idéz belőle) és van olyan akiben őszintén merülnek fel kérdések. Igaz, hogy a választ Istentől várjuk, de egymás számára is lehet mondanivalónk.
Van egy érzésem, most is azt hiszitek célozgatok személyekre, konkrétumokra. De gondoljatok kicsit bele, nagy valószinüséggel "mindkét oldal" érezheti ugyanezt, ami talán elfadhatóbbá teszi számotokra, hogy általánosságban beszélek.

oncogito