Eegen, Kazinczy. Épp most olvastam róla egy tanulmányt, miszerint a kanonizációs folyamatot úgy kezdte el megkonstruálni, hogy magának és körének szakrális attribútumokat vindikált, és ezáltal az irodalomszervező tevékenysége misztikus beavatások sorozatából állt. (Csak hogy örülj.) Mindezt úgy érte el, hogy levelezőtársait állandóan "szent", "édes", meg hasonlóan seggnyaló megszólításokkal szólongatta, sőt egyes szerzők esetében (Báróczi) egyenesen "felsikkantott" extatikus elragadtatásában, és állandóan birtokos jelzőzte őket (Berzsenyink, Daykánk stb.), míg másokat, akiket nem akart az irodalmi kánon részesévé tenni, a legdurvább jelzőkkel mocskolt (idióta, stb.).

Egyébként nem volt különösebben az idegen szavak ellen, a verselésben, és a fordításban kifejezetten támogatta a nyugat-európai minták alkalmazását. Jó ember volt. Béke poraira. És hogy seggberúgott volna? Lehet.