Perifériális Mezőből vizslatom a Lányt, Aki Sír. Mit sír! Keservesen zokog. Soha még nem éreztem ennyire kényszert arra, hogy egy idegent megszólítsak. "Tehetek Önért valamit?" Vagy "Ez a hózás csak egy butácska vis maior, senki semmiről nem tehet. Csak arról van szó, hogy Tél Tábornok és ez a Különös Busz átértelmezi az Idővel kapcsolatos nézeteinket."

Persze nem szólítom meg. Csak hivatásszerűen csodálkozom. És kényszeredetten olvasok. A Front Mező egy könyvre szegeződik.

Ezt olvasom: