Barbárok gyalázta nép szava
Teng számban, s így mondom
Mit gondolok, Én, a vezér,
Az utolsó túlélő, kinek
Erőt ad a vér.
Kiben a megbánás tükre
Csak csillámszemekre bontott
Haldokló darabkákból rakódott
S mindig tisztán világító fény.
Kiben, ha kialuszni látszik a Szent tűz:
Mindig van egy kiút,
Melyet az Idő szelleme űz.
Az utolsó pillanatot már átéltem régen,
S mégis talpon, mégis ébren,
Énekelem dalom,
Feszítem a hangom,
Mint az ujjamat a húron,
Pedig más zenét játszok, mit szeretek,
Eldalolom azt mit rám erőltetnek.

S, ha mezítelen mennék a halál torkába:

Életem szerepekből állat,
De nem játszhattam, mire vágytam.

2003.febr.05.