A Wallis-Index keresője az Indexen nem tudott nyomára akadni a tegnapi beszédnek (nem lep meg), melynek teljes szövegét érdemes elolvasni pl. azz MNO-n

Nem kímélte a D-209-MSZMP KB kormányt, de korrekt és átfogó volt.

Orbán Viktor évértékelő beszéde
2003. február 6. 21:20

"
MNO
Orbán Viktor volt miniszterelnök csütörtök este tartotta évértékelőjét a pesti Vigadó épületében. A bevezetőt Martonyi János, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke mondta el."

Egy részlet:

"...Nos hát a háborúról és a békéről. Engedjék meg, hogy ezzel kezdjem a mondandómat, hiszen ez aggaszt mindannyiunkat, ez aggasztja az egész világot. Az emberek néha úgy szoktak elköszönni egymástól, hogy csak egészség legyen. Ma gyakran azzal válnak el egymástól, hogy csak béke legyen. Mi, magyarok, kedves barátaim, a háború dolgában az elmúlt esztendőkben már szert tettünk némi jártasságra. Nem a mostani az első fenyegetés. Bizonyára emlékeznek a közeli balkáni háborúból, ahol 350 ezer magyar is él, úgy kerültünk ki, hogy egyetlen magyar életet sem veszítettünk el, úgy estünk át, úgy esett át az akkor két hete NATO-tag Magyarország a tűzkeresztségen, hogy itt, Magyarországon egyetlen embernek az élete sem kellett hogy kizökkenjék a megszokott kerékvágásból.

Tegyük föl a kérdést, miért történhetett ez így? Azt hiszem, talán azért, mert akkortájt Magyarországnak volt biztos iránytűje. Minden veszélyes pillanatban, minden nehéz döntés előtt azt az egyszerű kérdést tettük föl: mi a magyar érdek. Most egy távoli fenyegető háború vetíti ránk az árnyékát. Sokan, tán az ország többsége is úgy érzi, hogy nem tudjuk, mi a helyes válasz. Sodródunk, mintha elmulasztották volna föltenni a kérdést: mi a magyar érdek. Ehelyett csak arról hallunk, hogy mik az ilyen-olyan külföldi elvárások. Mintha a külpolitika irányítói számára homályban maradna, mi is a magyar érdek. Márpedig, kérem, a homály a tévedés birodalma. Most, hogy a számunkra egyébként valóban fontos fővárosokból egymásnak is ellent mondó jelzések, mondjuk ki, időnként kívánságok, sőt elvárások is érkeznek, a saját magyar érdekek iránytűje hiányában, minthogyha eltévednénk a hatalmi játszmák dzsungelében. Úgy érzem, ezért fordulhatott elő, hogy az ország polgárai, beleértve egyébként a parlamenti képviselőket is, hazánk vezetőinek álláspontjáról a külföldi sajtóból kellett hogy értesüljenek. Nem tudjuk, hogy akarták-e vagy sem. Eltévedtek, vagy szándékkal indultak ebbe az irányba, a lényeg az, hogy ma a világ és mi, magyar polgárok úgy tudjuk, hogy a magyar kormány a háború oldalán áll. A kormány azonban nem azonos az országgal. A magyar emberk elsöprő többsége békét, igen, békét akar. S valóban, mi úgy látjuk, hogy a békés megoldásra még maradt esély. Éppen ezért meg kell őrizni a józanságunkat, a mi meggyőződésünk az, hogy a magyar érdek azt kívánja, hogy amíg csak egy halszálnyi esély is van a békére, igazodás és kapkodás helyett higgadtan és nyugodtan kell cselekednünk mindig a béke érdekében.
Mindehhez tegyük még hozzá, hogy 1956-os nemzetként helyes, ha világossá tesszük, hogy a nemzetközi közösség döntése és felhatalmazása nélkül számunkra elfogadhatatlan bármely független állam elleni katonai akció.

Fotó: Tóth Tibor
A békére vágyó utólagos, manapság ezt úgy mondják, emberi nyilatkozatokkal nem lehet meg nem történté tenni azt a hibát, hogy a háborút támogatók közé sodródtunk. Ne feledjük el, hogy a lavina egyetlen hópelyhe sem hiszi magát a lavina okozójának. "