Egy szakember a saját tudományos és emberi integritását csak meghatározott körülmények között képes meg?rizni. Ilyen körülmény, hogy a politikusok nem próbálják meg befolyásolni a munkáját. Ez sok esetben nem így m?ködik: számos példa hozható fel a történelemtudomány politikai eszközzé silányítására – nyilatkozta lapunknak Gecsényi Lajos történész-levéltáros, egyike annak a tucatnyi szakembernek, akit a Terror Háza Múzeumot m?ködtet? közalapítvány kurátorának jelöltek (a kormány a jelenlegi 5-r?l 11 f?sre kívánja kiegészíteni a kuratóriumot, amelynek egyik feladata a kiállítás tematikájának b?vítése lesz). Gecsényit döntése okairól és a szakma függetlenségének problémáiról kérdeztük.
Gecsényi öt évig vezette a Magyar Országos Levéltárat, jelenleg az MTA Történettudományi Intézetében dolgozik, a Magyar Történelmi Társulat alelnöke. Tagja a holokausztmúzeum kuratóriumának, és ?t jelölték abba a bizottságba is, amely arra hivatott, hogy felügyelje az egykori állambiztonsági iratok átadását a Történeti Hivatal jogutódjának. Kifogásolja egyebek mellett, hogy a kormányváltások a szakmai testületekben, kuratóriumokban átgondolatlan személyi változásokat eredményeznek.
Megítélése szerint külön veszélyforrást jelent a szakember számára, ha politikai érdekb?l hozzák létre azt az intézményt, amelynek aztán a kuratóriumába delegálják.
Különösen nagy veszélyt jelent ez a történészek számára, akiket a politika saját céljai érdekében amúgy is szeret használni. „Ilyen el?zmények után illúzió azt hinni, hogy pont a Terror Háza kuratóriumában nem ez a helyzet” – véli Gecsényi Lajos. Többek között azért nem vállalta a kurátorságot, mert nem hajlandó politikai ügybe avatkozni, integritását ezáltal veszélyeztetni. Bár szerinte így is, úgy is degradálódik a szakma hitele, hiszen egyes „történészek” a politikai propaganda eszközévé válnak. Alapvet? kérdés egy felkérés mérlegelésekor, hogy mi az alapító szándéka. Ha politikai célok vezérlik, és ennek megfelel? embereket keres a feladatra, önmagával „tol ki”, mert egy magára valamit is adó szakember nem vállalja, aki pedig igen, annak a szakmai tekintélyét amúgy is meg fogják kérd?jelezni. Ez tehát öngól, és Gecsényi szerint ezért fontos el?relépés az, hogy a Terror Háza kuratóriumába felkért szakemberek közül eddig az adott feltételek között – tudomása szerint legalábbis – senki nem vállalta a feladatot.
A Terror Háza kiállítást a történész az el?z? kormányzat által létrehozott propagandaintézménynek tartja. Ha nem így volna, akkor a kiállításon bemutatott korszakot összefüggéseibe helyezve kellene bemutatnia. Ha ezt tenné, akkor nem egyetlen kormány, hanem valamennyiünk érdekeit szolgálná ugyanis. Hangsúlyozta, hogy egy XX. századi történész különbséget tud tenni az 1945-ös, az 1953-as vagy a hetvenes évek között, nem „fehéren-feketén”, hanem szürkén is képes látni a vizsgált korszakot.
Gecsényi tehát az ellen érvel, hogy a történelmi kontextusból kiragadva próbáljanak meg politikusok vagy „szakemberek” bizonyos kérdéseket értelmezni. Mint ahogy ez a Habsburg Közalapítvány megítélésénél vagy (a Fidesz és a mostani kormánypártok között) a Széchenyi–Kossuth vitánál is történt. E folyamat betet?zésének tartja Gecsényi azt a kormányzati tervet, hogy az Andrássy út 62.-ben ellen-Terror Házát létesítsen, miközben ráadásul épül a holokausztmúzeum is.
A történész a holokausztmúzeum kuratóriumában, valamint az állambiztonsági levéltár iratátadást felügyel? testületében azért vállal munkát, mert szakmai munkát végezhet, nem valami ellen kell dolgoznia, és nem (vagy nem anynyira) átpolitizált ez a két megbízatás. A szakért? nem tudott válaszolni arra a kérdésünkre, hogy ha ennyire átpolitizált volna a szakma, miért nem hallani határozottabb tiltakozást a „történelemtudomány politikai eszközzé silányítása” ellen. Bár szerinte komoly figyelmeztetésnek min?sül, hogy senki nem vállalta ebben a helyzetben, hogy a Terror Háza kuratóriumában dolgozzon.

dr. X