Hazafelé menet nekem is a Delta eleje jutott eszembe. Mindig sajnáltam szegényeket, és sajnáltam magamat is, ahogy a szél a képembe-nyakamba vágta a havat.

Aztán bent letettem a cuccomat, és már fogtam is a hólapátot. Meg a dióverő rudat, mert a nagy ciprusunk ágait úgy megterhelte a hó, hogy kihajlottak a kerítés fölött, és én a daliás 1.58 termetemmel csak lehajolva tudtam elmenni alatta. Az volt ám a jó móka! (A szél rámfújta a nagyját, sajnos pont rossz irányból fértem csak hozzá.)

Mire bezavart az éhség, kiderült, hogy 2 órát lapátoltam kint. Méghozzá jó nehéz, tapadós havat. Sajnos hóember-építéshez már nem maradt energiám. Maradt viszont egy jó kis izomlázam.

Meg hó is maradt még a zembörnek, aki későn jött haza. Még vagy este 11-ig lapátolta, mert egyfolytában szakadt.