Reagáltam, de még a gépem is megfagyott attól amit írtam. Meg sem próbálom rekonstruálni. Ehelyett inkább annyit mondanék, hogy én a magam nevében köszönöm a vallomást, valóban sok mindent megvilágítanak ezek az élmények. Az én családomban is történtek hasonló, sőt sokkal durvább dolgok is - megértettem a mit írtál, mégegyszer köszönet érte.

De. Az írásod második felét már kissé féloldalasnak érzem.

"Elkövetkezett a rendszerváltozás.
Benépesült a parlament egy nagy rakás politikai hőzöngővel, ilyen Orbán, Rogán, Kövér és Pokorni félékkel, akiknek nincsenek elveik, csak a hatalom birtoklása utáni vágy hozza lázba őket. Nos, az ilyen és hozzájuk hasonló urak a csengőfrászt felemlegetve jó ürügyet találnak még ma is egy jó kis büdöskommunistázásra.
Hogy jönnek ezek ahhoz, hogy politikai tőkét kovácsoljanak olyan dolgokból, amiről jó esetben csak hallottak, de halvány gőzük sincs arról, hogy a valóságban mit is jelentett ez!?"

Szóval ezzel már van egy kis gondom.
Benépesült a parlament egy nagy rakás politikai ... bűnözővel, akik 30 éven keresztül végigrabolták a társadalmat, és elvadászgattak a mi költségünkre.
Hogy jönnek ezek ahhoz ... hogy egykori pufajkásként, ÁVH tisztként, stb. az ország pofájába röhögjenek, és nato-ról, EU-ról, piacgazdaságról, demokráciáról és emberi jogokról pofázzanak?
És ezt a végtelenségig lehetne folytatni, de bizonyosan nincs támadhatalan ember a perlamentben.

És most a hatalomról. (ami ugye még a dugásnál is édesebb ...) Ahhoz, hogy valaki eljusson egy parlamenti székig - vagy még tovább - természetesen kell némi magamutogatási vágy, nagyon erős túlélési ösztön, némi bosszúvágy, harciasság, miegyéb, és a végén jöhet a hatalmi mámor.

Most pedig a fiatalokról. Én azért különbséget tennék aközött, hogy valaki csak hülyeséget beszél, vagy pedig alanyi egy gazember.

Pokrócz