Körmend-Dombóvár 97-96 (asszem:)))

Végre nem úgy indult a meccs, hogy elmegyünk tíz ponttal, hanem már az elején is idegeskedhettünk keményen. Fej-fej mellett ment a dolog, nálunk úgy általában Toya dobott pontot. Tizenegynél jártunk, de ebből a szlovák-ugandai csak kilencet dobott, úgyhogy Baba teljes joggal lecserélte. Innentől két-három ponttal folyamatosan a Dombóvár vezetett, aztán jött a csodálatos második negyed. Rudi és Mujke remekelt, pillanatok alatt össze is szedte a tíz pontos előnyt a Vasút. Toya visszajött, de csak kb. húsz pontig jutott a negyed végére (nulla ez az ember), így tizenhárom mínusszal fordultunk.
A harmadik negyed azzal telt, hogy egy másik gyenge arc (Denis) minden tíz méteren belül megkapott labdát elengedett. Négyet be is vágott, mellette az az ugandai még rátett egy tízest, úgyhogy szoros let a dolog. Vavra már nem élt annyira a palánk alatt (az első félidőben tologatta a ziccereket rendesen, defense made by Mujke). Halimics ekkor kezdett belejönni, a szokásos kétemberféllábmajdnemháttal triplák zuhogtak befelé, mellette Szmiljanics is próbálkozott kívülről, általában sikerrel.
Jött a negyedik negyed, amikor nagyjából minden dombóvári négy pöttyel a neve mellett jött fel (há' mit mondjak, kissé nekünk fújtak, nem először ebben a szezonban). Sikerült ellépni egy kicsit (Toya, Toroman, de ezt folyamatosan ismételgethetném), de Halimics és Szmiljanics úgy gondolta, hogy ezt azért mégse. Az utolsó két percre (pillanatokig) megszerzett hatpontos előnyből nem maradt semmi, jöhetett a hosszabbítás a Dombóvár B ellen (ekkorra már négyen kipontozódtak közülük).
Ezt is jól kezdtük, elléptünk pár ponttal, de jöttek a dombóvári hármasok, és egy perccel a vége előtt lazán egál volt a dolog.
Innentől az utolsó tíz másodpercet érdemes igazán boncolgatni, ami kétpontos dombóvári előnnyel indult. Grebi dobott, az egyik bement, aztán a csodálatos letámadásunk arra volt jó, hogy Panta kapjon egy haláltiszta labdát a mi palánkunk alatt. Zsákolni próbált a srác. Hát mit mondjak, kihagyta. Nagyjából hét másodpercnél lett a miénk a labda, Toya végighozta, lenyomta az addig egy pontot szerző, kóros vérzékenységben szenvedő Hainje-nek, aki elengedte. A duda már nem is igazán szólt, de a labda még mindig ott pattogott a gyűrű tövén. Aztán beesett. Asszem győztünk.

Megpróbálok személyre szabott értékeléseket készíteni, de a Dombóvárt inkább csak úgy ánblokk.

Toya: Az első tizenegyből kilenccel kezdett, aztán meglepő módon a kispadra került (igaz volt két durva labdaeladása, de ez nem indokolta volna) Miután visszajött, ott folytatta, ahol abbahgyta. Nem az asszisztjairól lesz emlékezetes ez a meccs, hanem inkább arról, hogy egyedül vitte a csapatot (egy másik játékost leszámítva, de őróla később). A negyedik negyedre leült egy kicsit, de ha gond volt, hirtelen ott termett. 42 ponttal zárt, ez talán elfogadható. Kíváncsi vagyok, hány kiharcolt faultja volt, mert abban biztos vagyok, hogy kétszámjegyű, de azon belül is van változatosság.

Rudi: "the real liability of the team". Valami eszméletlenül gyenge játékkal töltötte ki azt az elég sok időt, amit kapott. Többet róla most inkább nem.

Hainje: Nagyon passzívan kezdett, aztán a folytatás a kispad-pálya relációban volt igazán hullámzó. Egy betörésnél nagyott esett, és megsérült, utána villámlátogatásokat tett a pályán, mert általában egy perccel a bejövetel után lezavarták, mert vérzett. A döntő kosarat mindenesetre ő dobta, háromra növelve ezzel pontjai számát.

Mujke: nem kapott annyi időt, mint Rudi, így nem volt meg igazán a lehetőség, hoy alulmúlja. Húzta a lábát, na. A védekezése Claudia Schiffert idézte (nem tudom, hogy védekezik Claudia, de bizots kurva gyengén).

Grebi: a Paks ellen mutatott teljesítmény után sokat vártam tőle. A legközelebbi meccsen visszaveszek az elvárásaimból. Az "ott vagyok a pályán, annyi elég" stílust könnyedén ötvözte a "kettőtízvagyok, de azért pöckölgetek, mert éppen sorsdöntő dobást kéne kihagynom" témával. Nem az ő napja volt, bár bbecsülettel elküzdögetett.

cs:

Denis: Először a bemelegítésneél mutatta meg magát a horvát kézilabda-válogatott vb-címét ünneplő (valószínűleg handmade) pólóval. Ez nálam szubjektív, mert egyből tíz pontot ért (a hátulján egyébként a kissé őrá hasonlító Dzomba nevével). Amikor bejött egyből felvillantott néhány tipikus Denis-megmozdulást (szaknyelven asszem képzetlenségi hibának hívják az ilyent). Utána meggondolta magát (na ez egy kicsit erős:))) és minden kezébe kerülő labdát elszórt kintről. Hat hármas és harminc pont lett a vége (azért volt néhány szép betörés is). Ha ő nem rántotta volna ki ezekkel a furcsa dobásokkal a hullámvölgyből a csapatot, akkor szerintembefigyelt volna egy csúfos vereség.

Lóri: Volt bőven ideje játszani, úgymond meghúzódott a háttérben.

Bacsa: két pont, két lepattanó, felülmúlta önmagát.

A Dombóvárról csak tényleg röviden, majd úgyis jön az egyes számú ultra. Spivey egész jól megélt az első félidőben, de aztán kipontozódott. Szmiljanics főként távolról adta a témát, de aztán kipontozódott. Halimics csak bevágta a kétemberféllábháttal tripláit, ő benn is maradt. A többiek küzdöttek becsülettel, de kipotozódtak.

Szegény Pantát mindezek ellenére nagyon sajnálom, igazán szar lehet neki.

Játékvezetés: jót, vagy semmit. Most lehetne jót, de akkor inkább semmit.

A mai teljesítményt látva elég sötét a jövő, de ezt úgyis mindig leírom.

Remélem sikerült avassi hosszúságokba jutnom:)))