Én azért a dolgot kettéválasztanám.
Az egy dolog, hogy Kovács és Tabajdi valamiféle szolidaritásáról biztosította a szerb NÉPET, hiszen deklaráltan a NATO sem a szerb nép ellen harcol, hanem Milosevics ellen. Az indítvány egyébként nem volt túl jó ötlet, de megmaradt a politikai tisztesség határain belül (legalább ennyi).
Thürmer viszont (mondjuk ki): nyíltan színt vállalt egy etnikai alapú népirtás mellett. Ha ez lenne mondjuk Magyarország hivatalos álláspontja (amit legmerészebb rémálmaimban sem merek elképzelni), akkor holnap Romániában és Szlovákiában minden további nélkül elkezdhetnék irtani a magyarságot, hiszen mi is síkra szálltunk egy etnikai tisztogatás mellet. Thürmer lépése ezért rendkívül veszélyes.
Egyébként van ráció abban, hogy Magyarország egyféle "békeközvetítői" szerepre vállalkozzon szomszédos ország lévén, de szigorúan csak azon az alapon, hogy MAGYARORSZÁG A NATO TAGJA, azaz elkötelezett az egyik oldalon.
Tudom: minden éremnek két oldala van, és a szerbek szempontjából ott valóban intervenció folyik a szerbek ellen, de Magyarország úgy döntött (szerintem helyesen), hogy a XX. század végén a nemzetállamok kérdésénél fontosabb az etnikai tisztogatás megakadályozása.