No, akkor most írok Neked valamit, ami talán részben magyarázatot ad arra, hogy miért is az a véleményem a politikusokról és a politikai pártokról, amit a 208-as hozzászólásomban is megfogalmaztam.

Olyan 7 és 10 éves korom között volt alkalmam személyesen megtapasztalni mi is volt az a bizonyos „csengőfrász”. Apámat az 1956-os eseményekben való részvétele miatt internálták és emiatt 1962 vagy 63-ig ref-es (ref=rendőri felügyelet) volt. Csak Budapest rendőrfőkapitányának engedélyével hagyhatta el a várost, legkésőbb este 9-re otthon kellett lennie, reggel 6 előtt nem mehetett sehová, nagyobb társaság nem jöhetett össze a lakásunkban, stb. Minden vasárnap be kellett jelentkeznie a területi rendőrörsön. A kutyafül, amin láttamozták a megjelenését, még ma is megvan. Éjszakánként a leglehetetlenebb időpontokban (pl. hajnali kettőkor) a lakásunkon is zaklatták a családunkat. Tűrtük…
A hetvenes évek elejére el is felejtettem az egészet. Apám, anyám, sem emlegette fel.

Ezek után nem hiszem, azt feltételezed a családunkról, hogy valaha, bárki is szimpatizált volna a baloldallal, vagy annak szélsőséges oldalával.

Elkövetkezett a rendszerváltozás.
Benépesült a parlament egy nagy rakás politikai hőzöngővel, ilyen Orbán, Rogán, Kövér és Pokorni félékkel, akiknek nincsenek elveik, csak a hatalom birtoklása utáni vágy hozza lázba őket. Nos, az ilyen és hozzájuk hasonló urak a csengőfrászt felemlegetve jó ürügyet találnak még ma is egy jó kis büdöskommunistázásra.

Érdekes módon, apám, aki szenvedő alanya volt az 1956 utáni megtorlások időszakának, sohasem kérkedett evvel és ha ilyeneket hall, csak csóválja a fejét.

Hogy jönnek ezek ahhoz, hogy politikai tőkét kovácsoljanak olyan dolgokból, amiről jó esetben csak hallottak, de halvány gőzük sincs arról, hogy a valóságban mit is jelentett ez!?

Tudnék még írni hasonlókat a családom történetéből, de nem teszem. Egyszer talán majd személyesen…