Kedves AliceCSO!

Egyébként jobb lenne tisztázni, hogy mit is jelent a boldog házasság?

Próbáljuk meg.

Örökké tartó szerelmet?

Szerintem nem. Pontosabban az első szerelem nyilván mindenkiben átalakul, ha megadatik pár év együttlét. Tehát az ezredik randevú nem lesz olyan, mint az első. (Még az is elképzelhető, hogy olyan lesz valami okból - de az ezredik körüli száz randevú átlaga semmiképpen se lesz olyan, mint az első száz átlaga.) Viszont olyan szeretetté transzformálódhat, ami soha el nem fogy.

Nálam a jó házaság azt jelenti, ha szavak néklül is értjük egymást, ha olyan nekem mint az egyik kezem, szóval mintha egyek lennénk.

Ezzel egyetértek, érdekes, amikor én (évekkel ezelőtt) ilyesmit próbáltam megfogalmazni, nagyon hasonló képhez jutottam, csak én azt mondtam, hogy olyan, mint a lábam: életem részévé vált, amit csak erőszakosan, csonkolással lehet elválasztani, és seb és hiány marad utána.

Jó házasság az, ahol egyiknek sem célja a másik megalázása, ahol egyiknek sem célja az, hogy a másikat szabadságában korlátozza, jó házasság az, ha nem vagyunk féltékenyek egymásra sőt - ha valami jóbarátnő ilyesmire akarja a figyelmünket felhívni elhajtjuk a búsba!

Nagyrészt ezzel is egyetértek, csak nekem túlzottan a visszájáról való ez a megfogalmazás: azt mondogatod el, hogy mi nem egy jó házasság.

Én szívesebben gondolkodnék a pozitív megközelítésen:

- jó házasság, ahol bízunk egymásban, tudjuk, hogy a másik alapvetően a javunkat akarja (sokszor még inkább, mint mi magunk),
- jó házasság az, ahol örömöt akarunk szerzni egymásnak (szexuálisan is - ezt szvsz nem szabad túlértékelni, mert az életnek csak az egyik területe, de alul sem értékelném, mert azért fontos terület),
- jó házasság az, amikor közösek a legfontosabb céljaink, már csak azért is, mert együtt alakítjuk ki azokat,
- jó házasság az, amikor tudunk együtt búsulni, gyászolni és örülni is,
- jó házasság az, amikor élvezzük az együttlétet a legkülönbözőbb helyzetekben (munka, szórakozás, utazás, gyereknevelés) - jobb vele, mint nélküle,
- amikor a társam van a világon a legközelebb hozzám (közelebb, mint a barátaim/barátnőim, a gyerekem, a szüleim, édesanyám)
.....

Ugyanakkor a jó házasság nem statikus dolog, ha mindez megvan, akkor jó, addig pedig nem jó. Ha a felsorolt negatívumok ellen együtt harcolunk, és a felsorolt pozitívumok fele együtt próbálunk bukdácsolni - akkor jó a házasság, és addig jó, amíg ez a dinamika megvan.

Üdv:

haliho

PS: Amit írtam, azt továbbra is fenntartom.