Az optimizmust arra értettem, hogy a lépcső reményeim szerint FELFELÉ vezet... :-)
A szenvedések meg addig érthetetlenek, ameddig nem veszed észre, hogy végső soron saját magad hívod be őket az életedbe és MINDEGYIK tanulási lehetőséget rejt magában, amit ha elszalasztasz, akkor újra ugyanannak a falnak mész fejjel legközelebb is.
Na persze, ezt elég nehéz meglátni, ha az ember(lánya) pl.beteg lesz, úgy érzi igazságtalanul bántotta valaki vagy meghúzza az autót :-))) A Mester erre is nagyon jó. Tükröt tart...