Az első könyv, amit Koontztól olvastam, A rossz hely volt. Ezen felbuzdulva megvettem még négyet-ötöt, de már a címükre sem emlékszem, nemhogy a tartalmukra. Most éppen a Végítéletet olvasom Kingtől, és a sokszázadik unalmas oldalon pont arra gondoltam, hogy ez olyan Koontzos. Túlnyújtott rétestészta, amelynek olvasása közben gondot okoz egy-egy ismét felbukkanó nevet beazonosítani a korábbi cselekedeteivel (jellemrajzával), zavaros jelenetek, stb.