Szóval.
Sterbencz-Simon: 76-85

Nagyjából így lehetne összefoglalni a szombatiakat.
A mester kezdte azzal, hogy Hart nem volt a kezdőben. Folytatta azzal, hogy 2 perc múlva már Mosley és Theisz sem volt a pályán. (tehát a ponterős emberek pihentek, a Kaposvár meg elhúzott több, mint 10-zel).

A 2. negyedre stabilizálódott a játékunk, de a forgás csak nem szűnt meg. Érdekes volt, hogy Theisz volt az egyedüli emberünk, aki sebességben fel tudta venni a versenyt Simonnal, ő többnyire kívülről nézte szinte végig, de egyébként is tendencia volt, hogy mire valaki lendületbe jön, feléveszi a ritmust, hozzászokik az ellenfél védekezéséhez, már a kispadon ül. Góbi nagyon jól ment megint, persze ahogy dobott 3 kosarat, és szerzett 2 lepattanót, már ülhetett is le. (nagyon ki is volt bukva). Halm egy percet sem játszott. Viszont Boros igen, aki látványosan nem tudott mit kezdeni a labdával, legalább 3x eladta.

Hihetetlenül sokat zónáztunk, szerintem viszonylag gyengén, ráadásul nem is átdobták a zónánkat, hanem simán feltörték.

Simon tényleg talán élete meccsét játszotta (komolyan mondom, élmény volt nézni), Dzunics volt számomra a nagy csalódás, mezőnyből nagyon gyatrán dobott. És hát a jó öreg Filip- talán valamelyik valóságsóban kellene próbálkoznia, itt momentuma sem volt.

Szóval az volt valahogy az ember érzése, hogy ha legalább 2 negyednyi időt játszhatott volna együtt az eredeti kezdő ötösünk, meglett volna a meccs.

Sterbencz...hát hogy is mondjam... nem volt a legnépszerűbb ember a lelátón.