Nem rágtam át magam, tulajdonképpen nem is bírtam leteni, annyira új élmény volt ez a stílus, így valószínű, hogy más művét is elfogom olvasni, bár nekem pont azok a regények tetszenek, amelyekben a központi száll mellett rengeteg "mellékvágány van", amitől színesebb, érdekesebb, izgalmasabb és mozgalmasabb lesz az olvasmány.

Az idézet szöveget én sem értem. Csak annyit sikerült kibogoznom, hogy a mű nélkülöz minden felesleges leírást (legyen szó egyénről, egyéniségről vagy csak a környezet leírásáról) és a cselekmények már egy előre meghatározott témára épülnek fel, szorosan követve azt (nincsenek felesleges kitérők, amik nem befolyásolják a cselekmény/ek kimenetelétét) és így állnak össze az egyes részek egy egységes egésszé.

Szóval ez a regény sem lehet túl "színes" és érzelem dús.
Ha jobban belegondolok, akkor érdekes, hogy ha az ember befejez egy ilyen művet, akkor nem kavarognak benne az érzelmek, nem arra gondol, hogy kivel tudott azonosulni és mennyire utált/szerett egy-egy szereplőt és miért, hanem teljesen tisztán, érzelem mentesen tudja átgondolni a történteket és így tárgyilagosabb, elfogulatlanabb kép alakul ki benne.