… hej, ha még egy centerünk is lenne!

Mol Szolnok – Falco KC: 91-89

Azt is mondhatnám, hogy jól haladunk a csapatépítéssel, még biztatónak is nevezném a helyzetet, csak hát 2003. februárját mutat a naptár. Mindannyian tudjuk, hogy ebben az idényben mér a második edzőnket nyúzzuk és a 3 légiós helyre mi eddig 5 játékost hoztunk, és gyanítom, nincs még itt a vége. A mai meccs alatt feldobtam az ötletet a srácoknak, miszerint: szervezzünk gyűjtést Styu repülőjegyéért, csak oda. Sikert arattam. :-), vagy inkább :-(( A végére sem kellett ezt visszavonnom, a szimpatikus fiatalember sokkal több személyi hibát szedett össze (4), mint ahány pontot szerzett (2) pedig még zsákolni is próbált a szentem, hogy megduplázhassa pontjai számát. Ez több mint figyelemre méltó, tekintve, hogy 5-öst játszik, illetve, dehogy. De talán nem is ez a legelkeserítőbb, hanem az, hogy pl., a nem túl acélos Grant egy sima 20-ast dobott róla, valamint a Brian-kölyök lekapdosott vagy 2 pattanót a lejátszott cirka 25 játékperc alatt.
Mondjuk ez a lepatt-mennyiséget a másik két magasjátékos sem tudta túlszárnyalni, Orosz „alibi” Benő pl. szinte csak akkor szerzett támadólepattanót, ha a laszti szabályosan és szó szerint az ölébe hullott. (Ezen büszke cím nálam ezentúl egyértelműen Fülöpé, bár még gondolkodom a „nyugdíjas” becenév köztudatba dobásán is).
Persze megvoltak a nagy melákoknál a szokásos labdakiejtések, amelyet „gyöngyöt a disznók elé–effektus”-nak keresztelnék el, ahol a gyöngyöket Vladimir Anzulovics* álompasszai jelentették.
* Basszus, a srác nevét hirtelen az újságból kellett kipuskáznom. Restellem, mert a meccsen lett volna alkalom egy életre megjegyeznem a nevét, de ebben az őrült körforgásban, ami mostanában nálunk folyik, a franc sem képes azt a rengeteg idegen nevet megjegyezni. Ha már a változásoknál tartunk, úgy látszik, most kezd beérni miszter Ökrös lemondása, mert ha Ő intézi ezt a játékosvásárlást is, akkor most szerintem minimum egy féllábú, vagy félkegyelmű irányítónk lenne (félreértések elkerülése végett: Ökrösnek soksok pénzmagot köszönhet a klub, de nagy hiba volt azt képzelni, hogy két év alatt Közép Európa legszuperebb játékos-ügynöke vált belőle, mert nem.
Tehát Anzulovics. Bevallom, kicsit féltem a bemutatkozásától, márcsak azért is, mert az „Age” rovatban a 78-as szám szerepel nála, ráadásul a Krka-ból állítólag azért jött el, mert keveset játszott. Úgy okoskodtam, hogy bár a szlovén bajnokság egész jó színvonalú, azért nem biztos, hogy egy kölyök kispados irányító meg tudja majd állni itt a helyét. Ebből is látszik, hogy mennyire nem értek a kosárlabdához, mert máris letett valamit az asztalra – ezt a meccset egyértelműen neki köszönhetjük, és nem csak azért, mert 0,4 másodpercben a vége előtt Ő dobta a győztes kosarunkat (faulttal együtt). Ez volt neki a 17. pontja (/9).
Tehát Anzulovics. Ha anno azt mondtam, hogy Vaisvila a passzkirály, akkor Anzulovics a passz-császárkirályisten. Legalább. Ráadásul Kálmán Lacinál egy lépéssel gyorsabb, jobban cselez és az ámokfutás végén még ugrik is egy bazi nagyot (Lacikával ellentétben, aki a gyors sprint végén ”csak” egy közel vízszintes ugrásra képes). Lacikát simán levette a pályáról (ez nem is tetszett a „sztárnak”) Nem reklamált, amikor a „sztár”-t a kelleténél jobban védték a bírók, dobott 17 pontot, a két trinyóját akkor dobta, amikor muszáj (figyelsz Mum!!!) volt. Ezen kívül leszedett legalább 3 lepattanót (többet, mint TrepákZolika!) méghozzá Heinle or Grant mellett.
Egyszóval: Anzulovics – Vaisvila – és végül, de nem utolsósorban: Pavlovics.

hej, ha még egy centerünk is lenne!…

Az imént az alábbi beszélgetés hangzott el a párom és köztem:
Gabi: - Mit írsz?
Avass: - A hozzászólásomat a mai meccsről.
G.: - Én meg azt hittem, hogy a 2002-es kosárlabda Almanachot szerkeszted!
Úgyhogy léptem.