Nekünk tavaly november elején,pont halottak napján(!)kellett eltemetnünk az egyik kutyinkat:o(...hirtelen lett beteg,és egyik pillanatról a másikra olyan rosszul lett, hogy mire elértünk vele az ügyeletre,már nem lehetett rajta segíteni...nem nagyon volt időnk gondolkodni raja, hogy hová vigyük,éjszaka történt,és ráadásul taxival vittük a dokihoz a kutyát (azóta vettünk egy autót,mert folyton az jár a fejünkben, hogy ha akkor nem kell taxira várni,még élne a kutyi...),még szerencse,hogy teljesen véletlenül egy ismerős kutyás srác jött,aki amúgy taxis...(amúgy ki engedne be egy beteg kutyát az autójába...).Szóval vittük a kutyit a dokihoz...a párom hátra ült vele a csomagtartóba,és ő útközben aludt el az ölében...megkértük a taxis-srácot,vigyen minket vissza ásóért,lapátért,és mivel nem kertesben lakunk jelenleg, olyan helyre vittük,ahol előzőleg laktunk,van ott egy repülőtér, mellette erdő...ott nagyon szeretett rohangálni...az erdő szélén temettük el, szerintünk senki nem fogja bántani, és nem fognak oda semmit építeni,ami megzavarná őt...a szüleim a környéken laknak,ha hozzájuk megyünk, mindig kisétálunk a sírhoz...jobb helyre nem is temethettük volna...mi soha nem gondoltunk hamvasztásra,meg hogy temetőbe vigyük,ahol még soha nem járt...szerintünk olyan hely nekik(vagyis inkább a testüknek,mert amúgy mindig veled maradnak..)a legjobb, amit nagyon jól ismernek és szeretnek.:o))