Bocs, hogy én válaszolok, biztos a megszólitott is fog.
Életminőség a kulcsszó szerintem. Állitólag van egy kinai mondás, "aki nem ér rá az egészségre, az rá fog érni a betegségre".
Én mindig is lusta voltam sosem sportoltam, a jó kis házikoszttól már 17 évesen fájt az epém. Akkor persze ez természetesnek tűnt, biztos örököltem, hiszen anyámnak is fájt...:)
Aztán elköltöztem, egészségesebben ettem, elmúlt. Mióta sportolok, örömmel vettem észre, hogy erősebb vagyok, jobb kedvű, teherbíróbb és persze jobban nézek ki. Az önbecsülésnek is nagyon jót tesz, hogy mondjuk le tudok futni egy félmaratont és mindenki hősként néz rám ezért.:)) (Kivéve, aki fut, mert az tudja, hogy ez nem nagy dolog.:)))
Biztos van még ezer érv, most csak ennyi jut eszembe. Mindenesetre sajnálom, hogy nem előbb kezdtem...