Leépítik az 1956-os forradalom kórházát?
Szegény Péterfy ˇ Sokan úgy tudják, ingatlancsere áll a háttérben
2002. december 28. (4. oldal)

Stefka István
Feszült a hangulat a Péterfy Sándor utcai kórházban. Az egészségügyi dolgozók, az ápolók, az orvosok idegesek, mert bizonytalanná vált a kórház sorsa. Az intézmény félmilliárd forintos adósságát rebesgetik, és hogy emiatt a Péterfyt a tulajdonos, a fővárosi önkormányzat kivenné a regionális vezető kórházak közül. Gyógyító részlegeket szüntetnének meg, vonnának össze, a létszámot is hat-nyolcszáz főre csökkentenék a ma még csaknem ezernégyszáz embert foglalkoztató kórházban. A napokban lemondott az intézmény főigazgatója, dr. Ferenczi István. Helyére a Péterfy vetélytársának, a kerepestarcsai Flór Ferenc-kórháznak az igazgatóját nevezték ki. Sokan úgy tudják, hogy a háttérben a kórház értékes ingatlanjainak eladásáról van szó.

Szakemberek szerint a sebészetet tudatosan alulfinanszírozzák azzal, hogy az amerikai és német teljesítmény-pontszámítási szisztémát megpróbálják ráhúzni a magyar viszonyokra, ami képtelenség
Fotó: Ványi Ákos

Hullik a vakolat az 1920-as években épült Péterfy Sándor- kórház épületéről. A tágas kapun belépve, a széles, alacsony fokozatú lépcsők, a liftek, a hatalmas üvegtáblákkal, tetőn át megvilágított betegvárakozó terem a kényelmes padokkal mind azt példázza, hogy ez a kórház az építtetők szándéka szerint is gyógyításra készült. Bár Budapest egyik legjelentősebb, legjobban felkészült baleseti sebészete, traumatológiai klinikája itt van, a profi szakellátás mégsem tudja ellensúlyozni a több évtizede lehasznált kórtermek és ellátóhelyiségek látványát. A nyugdíj előtt álló dr. Pap Remig sebész szomorúan konstatálja, hogy a kelet-pesti régió lakosságát meg akarják fosztani ettől a teljes körű betegellátást nyújtó, területvezető egészségügyi intézménytől. A XVI. kerületet oda akarják csapni a kerepestarcsai Flór Ferenc-kórházhoz. Ezzel mesterséges ellentétet keltenének a két kórház között, nem beszélve arról, hogy a betegellátás minősége is romlana, a Péterfynek meg maradna a sok hajléktalan ellátása. Dr. Pap Remig visszautalt arra, hogy 1995-ben már a Vas utcai kórház megszüntetésekor, majd az ágyszám-leépítések miatt a Korányiból is jöttek át kollegák, és most mintha ez a tendencia ismét folytatódna, csak éppen a Péterfy kárára. A sok évtizedes gyakorlattal rendelkező sebész-szakorvos nem túl optimista, úgy véli, jövőre, ha a hatvankettedik életévét betölti, ebben a „rendszerben” feleslegessé válik és nyugdíjba küldik. A tapasztalat, a szakértelem, úgy látszik, itt nem szempont. Dr. Pap Remig még hozzátette: ezekkel az összevonásokkal csökkenthetik a szülészetet és a kisebb osztályokat, mint a fül-orr-gégészetet és az urológiát.
A Közalkalmazotti Tanács (KAT) elnökével, dr. Csikós Ferenc sebész-főorvossal jártuk végig az osztályt. Bekukkantottunk az egyszerű, de tiszta nővérszobákba, az intenzív kórterembe és egy pillanatra szemlélői lehettünk az egyik műtőben egy operációnak. Amíg Csikós doktor végigkalauzolt a kórházon, elsorolta a problémákat.
– A baj azzal kezdődött, amikor az Erzsébet-kórházat összevonták a Péterfyvel, és vállalta egyben a megszűnő Vas utcai kórház jogutódlását. Ezt nem a kollegák akarták, hanem a „politika kényszerítette” ránk. Ezzel Budapest legnagyobb kórháza lettünk, az összevonások csődöt generáltak. Eddig a kormányprogram is azt támasztotta alá, hogy öt területi régió van, ezek egyike a Péterfy Sándor utcai kórház és mi is részesedünk majd fejlesztésből. Nem ez történt. Megállt a kórház rekonstrukciója, alulfinanszírozottak lettünk, főként a sebészet járt rosszul az úgynevezett teljesítményrendszerben. Szörnyű, amit most fogok mondani. Ha amputáljuk egy beteg lábát, azért 3,1 hbcs- (homogén betegségcsoport-) pontot kapunk. Egy pont kilencvenötezer forintot ér. Ha beültetünk a betegnek egy protézist és megmentjük a lábát, annak a hbcs-besorolása nincs több mint 2,1 pont. Tehát kevesebb juttatást kap a sebészet egy úgymond humánusabb megoldásért, mintha a legvégsőbb eszközhöz nyúlnánk. Természetesen mi orvosok vagyunk, gyógyítunk és mindent elkövetünk egy végtag megmentéséért. De egy orvos nem gondolkodhat teljesítményben, mi műtőasztalon dolgozunk és nem esztergagépen.
A kórháznak két súlyos problémával is meg kell küzdenie, egyrészt az alulfinanszírozottsággal, másrészt, hogy elveszítheti területvezetői pozícióját. Dr. Csikós Ferenc tudomása szerint el akarják adni a kórházhoz tartozó Dózsa György úti utókezelőt, ahol a betegápolás pénzt is hoz. Egyébként az épületet nemrég újították fel. Az Erzsébet-kórházra is megvan a befektető, ma már csak a toxikológia lát el benne országos feladatot. Ha ezeket a részlegeket és az Erzsébet-kórházat felszámolják, óhatatlanul csökken az ágyszám és kevesebb személyzetre lesz szükség. A sebész-főorvos szerint – aki 1973 óta a kórház orvosa – a Péterfy jövője a politika kezében van. Ha a forradalom kórházát meg akarják menteni, ahol százával gyógyították a sebesülteket, bújtatták a forradalmárokat 1956-ban, akkor a nagy múltú intézményt a politika meg tudja menteni.
Elértünk a folyosónak ahhoz az irodájához, ahol a nővérek éppen megbeszélést tartottak, illetve hallgatták az eligazítást a „főnővértől”. Azért is került ez a szócska idézőjelbe, mert a nővérek vezetője Bakos András főápoló, aki szinte minden egészségügyi főiskolát elvégzett. A főápoló úgy véli, hogy a kórház gazdasági válsága csak átmeneti. Bár ő is aggódik amiatt, ha kikerül intézményük a regionális kórházprogramból, veszélybe kerülhet az egészségügyi szakdolgozók állása. Bakos András úgy tudja, hogy a ma még hatvanhat ágyas sebészetet negyvenágyasra szűkítenék.
Úgy látszik, kísértetiesen megismétlődik, azaz folytatódik az a sikertelen s nagy felháborodást keltő kórház-leépítési program, amit már egyszer elkezdtek a Horn– Kuncze-kormányzat (1994–1998) idején. A műtő felé tartva találkoztunk dr. Lazarits Miklós sebész szakorvossal. Ő társával, dr. Oláh Tamással együtt első áldozatai a leépítésnek, mert a sebészetről áthelyezték őket a Dózsa György úti elfekvőbe, ahol az ilyen szakértelem nem nagyon kell. A cél Lazarits doktor szerint, hogy csökkenjen a státus a sebészeti osztályon. Azt már mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy ez milyen következményekkel jár. Elsősorban azzal, hogy kevesebb beteget tud majd ellátni az osztály, ennélfogva a pénzügyi támogatás is kevesebb lesz. Jellemző azonban a sebészek szolidaritására, hogy lehetőséget adtak mind a két eltávozott orvosnak a további operálásra, az ügyeletek ellátására. Ugyanis az a sebész, aki kijön a gyakorlatból, nehezen tud újra biztos kézzel dolgozni.
Körútunk végén a műtők elé érünk. Magamra öltöm a frissen vasalt zöld nadrágot, inget és köpenyt, szám elé egy hálót kötnek, valamint papucsot húzok. Tisztes távolból figyelem, ahogyan dr. Bende János osztályvezető sebész főorvos operál. Az országban egyedülállóan speciális gyomorszűkítést végez egy túlsúlyos emberen. A főorvost öten állják körül, orvoskollégák, nővérek. – Ma már ez rutin- munka – mondja dr. Bende János a műtét végén. Ha a beteg az orvosi utasításokat követi, akkor rövid időn belül negyven-ötven kilót is lefogyhat. A kórházban kialakult rossz helyzetet azzal indokolja, hogy eddig a Péterfynek két kórház (a Vas utcai és az Erzsébet-kórház) csődjét kellett menedzselnie. És most, amikor állítólag a Péterfy Sándor utcai kórház csődben van, akkor érdekes módon mindenki felteszi a kezét. A másik gond, hangsúlyozta az osztályvezető, hogy van olyan országos feladatot ellátó része a Péterfy-kórháznak, aminek a költségeit az intézményre terhelik. Ezek miatt került csődbe. A csődbiztos egyszer már kihozta a kórházat a bajból és ajánlásokat tett a tulajdonosnak, a fővárosi önkormányzatnak, hogy mit kell tennie a veszteségek elkerüléséért. A tulajdonos ezeket a javaslatokat nem vette figyelembe. Az orvosok országos feladatot látnak el, itt működik az infektológia, a gyulladásos betegségekkel foglalkozó osztály, a daganatos betegségeket gyógyító osztály, az urológia, a toxikológiai, a sebészeti osztály gyógyít magas szakmai színvonalon. Ezeknek a működése került most veszélybe. Bende doktor szerint a sebészetet tudatosan alulfinanszírozzák azzal, hogy az amerikai és német teljesítmény-pontszámítási szisztémát megpróbálják ráhúzni a magyar viszonyokra, ami képtelenség. Az orvosokban az a vélemény alakult ki, hogy az egészségügy mint régen, ismét inproduktív szféra lett.
Az osztályvezető sebész főorvos a mesterségesen létrehozott problémák okát abban látja, hogy nagy valószínűséggel bizonyos érdekcsoportok szemet vetettek a Péterfy Sándor utcai kórház értékes ingatlanjainak egy részére. A gazdasági szféra manipulációi miatt a gyógyítás háttérbe került. Ebben a helyzetben a dolgozók rosszul érzik magukat. Bende doktor szerint nem szabadna egy ilyen szellemi apparátussal felvértezett fővárosi kórházat veszni hagyni, s a tartós bizonytalanság is vissza fog ütni a betegellátásban.