(Hitelesség) Ha politikában utazunk, akkor van ugye egyrészt a politikai üzenet, tehát maga a tartalom, van az üzenet átadásának módja, tehát a kommunikáció, és ott van még a hitelesség is, hogy tehát illene az üzenetet olyan keretbe ágyazni, amely morálisan teflontiszta, ellentmondásoktól mentes. Bátran állíthatjuk, hogy az évvége nagy botránya, a Terror Háza költségvetésének megcsappantása mindhárom szempontból szerencsétlennek bizonyult. És nem Pet? Iván apja miatt.
Pet? Iván a kulturális bizottság szabad demokrata elnökeként nyújtotta be költségvetési javaslatát, mely szerint a sokat vitatott multimédiás múzeum (az NKÖM és a házat m?ködtet? közalapítvány szerz?désének ellenére) ne 330 milliót, hanem annak 150 millió forinttal kisebb, light verzióját kapja csak meg. A militáns jobboldal, amely kezdett?l fogva napi politikai eszközként használja a múltat, azonnal személyesked? támadásba lendült a képvisel? és volt ávós édesapja ellen, a múzeum fideszes f?igazgatója az intézmény bezárásával fenyeget?zött, a szocialisták megosztottak voltak a kérdésben, a szavazás napján pedig kiderült, hogy a kormányf? és a kormánytagok nemmel, a szocialista képvisel?k nagyrészt igennel, a szabad demokraták az egy szem Hankó Faragó Miklóson kívül igennel szavaztak, a módosítást tehát elfogadták. A múzeumot korábban meglátogató miniszterelnök azonban napirend el?tt megígérte, hogy a kormányzat a költségvetési tartalékból fedezi a hiányzó összeget - így jött el a nap, amikor a D-209-es megmentette a Terror Házát. Vagy legalábbis majdnem, és azt is a kultusztárca keretéb?l.
Szabad demokrata szempontból leginkább a javaslat átgondolatlansága volt súlyos politikai hiba. A Terror Háza fontos, kiemelt nemzeti intézmény, a terror áldozatainak emléknapjaihoz hasonló szimbólum - legalábbis kéne hogy legyen, egy olyan országban, ahol ilyen rövid id? alatt két ilyen pusztító, gyilkos diktatúra söpört végig. Az Egyesült Államokban fontos, államilag is támogatott nemzeti intézménynek számít a washingtoni Holocaust Museum, holott tárgya nem kapcsolódik közvetlenül az amerikai nemzet történelméhez. A nyilas és a sztálinista korszak meggyilkolt, megkínzott áldozataira emlékez?, profin kialakított, látványos budapesti múzeum minden felel?s kormányzat számára védett objektum kéne hogy legyen, amely nem kerülhet egy morális vagy finanszírozási kalapba a többi múzeummal, megyei közm?vel?dési intézménnyel. Ha azonban úgy látja a kormány, hogy a közalapítványi formában m?köd? objektum egyoldalú vagy történelemhamisító, akkor nemcsak joga, de kötelessége is (legalább részben) változtatni a kuratóriumon, és a házban (legalább részben) helyreállítani a kirívó aránytalanságokat. Valóban elkelne még egy b?vített kiadású nyilas és horthysta szoba abban a házban.
Egyet nem tehet kormány vagy kormánypárti politikus: pénzmegvonással büntetni a neki nem tetsz? intézményt. Ráadásul úgy, hogy a) nem illeszkedik egy komplett, átlátható liberális kultúrfinanszírozás-csökkent? csomagba, b) a haverunk új közalapítványa ugyanakkor kap egy jóval nagyobb összeget, fontos Habsburg-ügyi kutatásokra. (Pet? Iván egy másik javaslata egyébként teljesen lenullázta volna a Heti Választ kiadó fideszes közalapítvány ötvenmillió forintját, ezt szerencsére leszavazták. Nem tudom, miért nem lehet liberális vagy baloldalon értéknek tartani az ország egyetlen mérsékelt, jobbközép hetilapját, és a piaci alapra helyezésig pár év laufot adni neki.)
A Terror Házával kapcsolatos SZDSZ-es indítvány nemcsak tartalmában, de kommunikációs módjában is elhibázott volt. Akaratlanul is azt üzente a kulturális élet szerepl?inek és a választópolgároknak, hogy tovább él a fideszes hatalmi logika: most mi kormányzunk, tehát támogatjuk a haveri m?helyeket és leépítjük az ellenség m?helyeit. A Fidesz így bánt az 56-os Intézettel és a Földes György szocialista politikus fémjelezte történeti intézettel, így jött létre a Terror Házát m?ködtet? közalapítvány. És itt jön a képbe az indítvány hitelessége: az SZDSZ-nek nincs átfogó koncepciója a kultúrafinanszírozásról, de a Terror Házától elvon 150 milliót, a Ger? András SZDSZ-közeli történész által kijárt Habsburg Tanulmányok Közalapítványnak odanyom 230 milliót, a Politikatörténeti Alapítványnak 270 milliót. Jó ez? Nem. Liberális ez? Még kevésbé. Pláne, hogy a Habsburg-ügyi közalapítványhoz f?z?d? nyilvánvaló magánérdekét Ger? elképeszt? módon közérdekként próbálja beállítani. (A történelem nem magántulajdon. Magyar Narancs, 2003. jan. 16.)
dr X
Seres László: Zárójelben, a teljes cikk |
