Volt egyszer messzi földön egy gyönyörű, önálló, magabiztos hercegnő, aki
egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn a kristálytiszta tó
partján környezeti kérdésekről elmélkedve egyszer csak meglátott egy
békát. A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta: "Oh, csodálatos
hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak. Ha
megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor, drágám,
összeházasodhatnánk, beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol
főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket, és emiatt örökké
hálás és boldog lehetnél.

Aznap este, miközben a gyönyörű hercegnő könnyű vacsoraként fehérborban és
enyhe hagymamártásban megfuttatott fennséges békacombot szopogatott,
magában elmosolyodva így szólt: én kurvára nem így gondolom.