Bocs mindenkinek, hogy így eltűntem, miután - úgy látszik - egész szép felfordulást csináltam a fülhallgató vs. 3D-hang témában. Elnézést, fennforgás volt. Na. A dolog fizikai magyarázata (a fül árnyékolásán kívül): ha egy akármilyen térben, ahol vannak határoló elemek, amik visszaverik a hangot, ha megszólal a hang, nem csak azt hallod, hanem a különféle határolóelemekről visszavert, valamennyivel késleltett és színezett hangot. Attól függően, hogy hol van a hangforrás, ezek a visszaverődések (egy teljesen sima falú téglatest szobában pl. 6 db.) az eredeti hanghoz képest más-más késleltetéssel és színezettséggel érkeznek a füledbe. Ha szimuláljuk ezeket a határolóelemeket (falakat, mennyezetet), és elég nagy teret képezünk (ami nem egy sima szobának hallatszódik), akkor elhelyezhetjük a térben a sima mono hangforrást úgy, hogy két hangszórón, vagy fülhallgatón hallgatva határozott helye van a térben. (azért jobb ez fülhallgatóval, mint hangszóróval, mert hangszórón való lehallgatásnál a tér központja nem te vagy, hanem a két hangszóró közötti pont, ezért az élmény nem olyan reális, tehát az "elöl" ill. "hátul" fogalmakat nem magadhoz mérten, hanem relatíve, ehhez a felezőponthoz képest érzékeled)
Erre alapul pl. a manapság egy csomó TV-gyártónál divatos "virtual surround" rencer is.
Ugyanakkor a legreálisabb térhangot eddig nem x ezer hangszóróval, hanem tényleg fülessel lehet elérni. (aki nem hiszi, javaslok neki valamilyen hi-fi, vagy hangtechnikai szakkiállításon bármilyen műfejes felvételt meghallgatni). Az egyetlen hátránya az, hogy a fejed elmozdulásával elmozdul a tér is :(((

Javaslat a gyártóknak: fülhallgató IR pozícionálókkal, osztán a gép tekeri a teret, ahogy köll :))))

Minden jót!!!