A BöLCS TANÍTÁSI MÓDJA
(XXI. 1.) Tien Ce Fang a Vei-i Van herceg udvarában gyakran idézte Ki Kun-got.
“Ő volt a mestered?” - kérdezte Ven herceg.
“Nem - felelte Tien Ce Fang -, csak szomszédom volt. Gyakran igen szépen beszélt a Taoról, ezért idézem szíve-sen,”
“Hát nem is volt egyáltalában mestered?” - kérdezte a herceg.
“Dehogynem” - volt a válasz. “S ki volt az?”
“Sun mester volt, a keleti kerületből” - felelte Ce Fang.
“Hogyan lehet akkor - kérdezte Ven herceg -, hogy őt soha nem idézed?”
Ce Fang igy szólt:
“Olyan ember ő, aki elérte a tökéletességet. Külsőre ember, de valójában maga az Ég. Teljes szabadságban il-leszkedik a világba és magába rejti önmaga lényegét. Ő maga tiszta s mégis hagyja, hogy mindenki kedvére cselekedjék. Amikor valaki elvéti a helyes utat, ő pusztán a saját viselkedésével képes olyan példát nyújtani, hogy annak kinyílik a szeme. Az ember mellette elfelejti saját gondolatait. S mégsem lehet egy szavát sem idéz-ni.”
Amikor Ce Fang elment, Ven herceg mozdulatlan maradt egész napra és nem szólt egy szót sem. Később behi-vatta egy bizalmasát és így szólt hozzá:
“Mily messze áll fölöttünk a tökéletes ember! Idáig azt hittem, a legmagasabbrendű dolog a bölcsesség igéit meg tárgyalni s a szeretet és tisztesség jegyében cselekedni. De most, hogy Ce Fang mesteréről hallottam, testem elernyedt s mintegy megbénult, szám össze zárult és alig,tudok beszélni. Mindaz amit eddig tanultam, merő hamu és por. Egész Vei hercegség mily terhes nekem!"
(Csuang-ce)